|
 Vendég: 55
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Mint rozsomák a rozson át,
Araszol a sötét;
Gyorsan leissza nappalunk
Még világos fölét.
|
|
 V
Minden reggel szomorúan ébred a hajnal,
Betekintve az ablakon, keserű sóhajjal.
Látva a nyomort, és keserűséget,
Az arcokra tekintve az egykedvűséget.
|
|
 V
kifordultam magamból
mint jó anyám
konyhából a szabad
levegőre |
|
 V
Fázik a madár az ágon
Én is fázom a hideg ágyon
Valaki jönne, de nincs csoda
Halott az élet derűs oldala |
|
 V
minden színből szürke lett
vagy fekete
kötőszóvá vált a szavak
serege |
|
 V
Sietősen szaladgál az udvarban Tutyika,
zsenge lábaival macskát kergetne,
eltökélten talán a világból is kimenne,
rendkívül makacs néha a Drága, |
|
 V
A kezdetnek gyermeke vagyok.
Őserő folydogál ereimben!
Bölcsőmet ringató keleti szél az anyám,
a pillanat az apám. |
|
 V
Máglyára vetetten, a mohó tűzön túl is:
még látom a csillagoknak fényét,
ámbár az élet reménye már temetett, és hiún hamis,
nem fáj, és nem érzek, csak békét, |
|
 Gy
Rőt színű lett szigetünk,
rozsdás levéltemető,
- elhervadt már ligetünk-
föld ölén lenn heverő.
|
|
 Gy
Messze szállnak a fecskék.
Útjukat ék alak jelzi.
Elrepültek már a gólyák
Gyereket visznek Afrikába. |
|
 Gy
Folyton arra gondolok,
Hogy összebújva álmodok,
Veled, aki majd szeret,
Nem úgy mint a régiek! |
|
 Gy
Mindig mondtam kedvesem
türelem rózsát terem,
nem érzed az illatát?
ontja feléd, szívjad hát!
|
|
 Gy
Kiüríti a jó tömött erszényeket
és ráadásul még átokkal is veret,
a vesztes áldozatok által jogosan,
hisz a szájukat itt megégetik sokan. |
|
 V
Magamba zárom képzeletem forgácsolt vágyát,
Elidőzök szerelmes pillantásaid lakatjának zárján,
Sebezz, még ha fáj is, harcolsz önmagaddal szemben,
Vívódásaidat elcsitító, reményt gravírozó reggel. |
|
 V
Halk csöndes éjjelen, a Hold rám nevetett
Bámultam az eget kopogott az ihlet
Sugdosná fülembe az üres szavakat
Ha leírom a bajokat az nem változtat |
|
 V
Sok láb ment át e házon itt,
szökdécselt vígan némelyik,
a másik jött komótosan,
magát vonszolta, volt olyan.
|
|
 MM
Szép szemeddel ugyan nézel, de nem látsz;
Az élet nem olyan egyszerű, mint amilyenre vágysz.
Mégis, ha fantáziádat latba veszed - láss csodát!
Minden szürkesége a létnek színekbe öltözik át... |
|
 V
Repülnek az órák, percek,
Minden egyre kevesebb lesz,
Hajam fehérebb, bőröm ráncos,
Kevesek a mosolygások.
|
|
 V
Szememben felhők gyülekeznek
Ma este csakis Terád gondolok
Elérkezett a születésed napja,
s Te elszálltál az Örökkévalóságba |
|
 H
Nem panaszkodna,
nem kérne segítséget, csak
jajkiáltása hallatszana a légben. |
|
 H
Hűs márvány csókolja szárnyaszegett vállam;
Ajka édes gyógyír, hóhideg köpönyeg.
Talán túl magasra, túl messzire szálltam,
És az égre fel már csak vágyón tekintek. |
|
 H
Héne- hóba,
Télire meggvan,
Mikor lapátra tettem,
A sok giz- gazd,
Találtam az avarban.
|
|
 H
erre jártak a felhők kioltódott az ég
a fény erőre kaphat még nincs
szeptember sem az ősz köpenyét
cseréli s fénypamacsot hint
|
|
 H
Égő hajam szénalámpa könnyektől nedves bennem a járda |
|
 H
Csak ültem a sziklán és néztem a forrást,
a víz üde gyöngyöző friss mosolyát,
a Napsugár nevetve szórta a csókját,
kacagva szikkasztva a szűz pocsolyát.
|
|
|
|
Ma 2026. október 11. vasárnap,
Brigitta, Gitta napja van.
Holnap Miksa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
