|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Hűs márvány csókolja szárnyaszegett vállam;
Ajka édes gyógyír, hóhideg köpönyeg.
Talán túl magasra, túl messzire szálltam,
És az égre fel már csak vágyón tekintek.
Nem vagyok: csak vésett kométa a kőben,
Múló kék szikra a vak árnyékok alatt,
S röptém már nem lebeg útként a jövőben.
Építs fölém tetőt, emelj körém falat,
Temess a csillagok halvány udvarába,
És hullajts a friss hantra egy kék tollvéget.
Bár ennyi volt, s vége: ne mondd, hogy hiába:
A tűz mementó, és míg lélegzel, éget.
Sziklába olvasztva, álmok nélkül árván
Az áruló égre utolsót lehelek;
Míg szívem megáll, már nem nyílik szivárvány,
És könnycseppel búcsúzón, lassan elmegyek. |
|
|
- augusztus 28 2012 17:49:24
Szép...Szeretettel:Zsike |
- augusztus 29 2012 07:17:48
Nagyon szomorú ez a versed, de gyönyörű!!
Szeretettel gratulálok: Dellamama  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 22. kedd,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
