|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Kínlódva kapaszkodok láthatatlan,
Mégis létező akaratom foszló képeibe,
De ahogy a ragaszkodás eltűnik a térben,
Lelkem felismeri örök otthonát velem.
|
|
 MM
Csitt, kicsim, ne beszélj, a csend ékkő: oly békés kupola,
Ragyog kristálytisztán, mint Felhőország nyitott ablaka, |
|
 Gy.
Csak álltam a nyárban, a lenge ruhámban,
a szívem meg dobolt - mert úgy szeretett,
egy felhő az égen a kedvemet leste,
és hagyta a Napot, mi rám nevetett. |
|
 Gy
Szerelem, első látásra, de szép,
Magányunkat csillapítja nagyon,
Tervezgetünk szép szerelmes napot,
Vígasztalgatjuk egymást, Te meg én!
|
|
 Gy
vágyaink tengerén szikrázó a fény
ragyog a szívünk már nincs több gyötrelem
egymáshoz tartozunk és kék még az ég |
|
 V
Elpusztul minden ez az igazság,
hiába biztat, hazug az élet,
de régi vágyunk nem ismer véget.
ám napjainkat rövidre szabták.
|
|
 H
Csak Én vagyok és a testem
Csak mi ketten
Merev lábakkal járom sorsomat
A gondolat előttem szalad
|
|
 H
Ne mondd idősnek: „Ez neked nehéz lesz!”
Ha úgy érzi, már semmire sem képes,
a tétlenséget választja magának,
s kaput nyit ezzel a demenciának.
|
|
 H
bogár matat
ablaka alatt
szívében
múlt
dúl |
|
 H
Az emlékműnél végezvén munkánkat,
Szemünket elkápráztatta, a csodálat.
Talán a képzelet, tréfálkozott velünk,
De egy biztos! Megerősödött a hitünk:
|
|
 H
Egyedül egy pohár borral
Hamvadó vágy messze jár
Szomorúan fénylik az ég
A Minden sötétbe borult már
|
|
 H
Először betűket, szavakat láttam,
melyeket mélyen szívembe zártam.
S kúsztak hozzám a szavak,
mint a dallamok
|
|
 V
Szólt a hajnal harmatfényben, tündökölt a napfény,
tűzvörös bíborában szikrázott a nagy lény.
Pompásan nyílottak a rózsáknak bimbója,
álmomban álmodik a harmatfény illata. |
|
 MM
A véletlen hozta-e,
Vagy a Sors kegye,
Hogy két magányos szív
Egymásra lel, vele! |
|
 V
Lassan beletörődöm, hogy senkim se lesz,
Istenem,te tudod,ki épp lesz,hamar kitesz,
Vagy ha tán nem kitesz,tönkretesz,
S elmémben,lelkemben a bánat repeszt.
|
|
 Gy
Csillagok: égjetek, míg nem marad, csak fekete pernye.
Forgó világok: hulljatok szét.
Emésszen nyomtalan el mindent az éj kútjának verme.
Szaggassa vihar mindazt, mi szép. |
|
 Gy
Szerelmem,az érzéseim el ne taszítsd,
bízzál hű, kitartó, izzó szerelmemben,
hiszen a holnap boldogsága van ebben,
kérlek, hogy szerelmemet most el ne szakítsd. |
|
 Gy
Azt a terem-buráját,
Irigylem tamburáját.
Tambur majom nyakában,
Így megy a heti vásárba. |
|
 Gy
Odajöttek,
Megleptek,
Kedvesen beszéltek,
Mosolyogtak, |
|
 Gy
Életünknek szép tavaszán,
Kinyíló rózsabimbóján,
Szivárványszín tündököl,
Minden halandó örül. |
|
 Gy
Ápolni kell kapcsolatot, ne szűnjön meg még,
esztendőket ne feledd el, mely volt nagyon rég,
emeld fel a telefonod, hívjad gyorsan Őt,
Sok a dolgod? Nem számít, hívjad csak fel Őt! |
|
 Gy
Álltam a búzamezőn, de a büszke fejét a kalász
most nem emelte az égre - alázata hű ima volt
s hála - a mag szemes állapotában a földre hajolt.
|
|
 V
Sétálok vissza az időkeréken
Szebbnek tűntek a régi nyárutók
Lágy selymes narancs-sárga fényben
Másképpen ragyogtak a csillagok
|
|
 H
Van, mikor hátszelet kapunk,
élvezzük, s gyorsan haladunk;
a tenger lágy hulláma ringat,
s mi bízvást fenn tudjuk magunkat.
|
|
|
|
Ma 2026. október 11. vasárnap,
Brigitta, Gitta napja van.
Holnap Miksa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
