|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Napomnak hajlatán pusztulnak erőim.
Tép a fájdalom,testem most fizess,
terjeszd régi vétkemet. |
|
 M
a kajla zöldből kimeredt pár barna,
cövekelt henger, sulykosra csavarva,
nem fegyver volt, csak titokzatos holmi,
de ősi ösztön hajtott birtokolni, |
|
 M
Halljátok önkívület zenél ?!
Muzsikus lelkülettel tanít
mattan is önzetlen csillogásra. |
|
 M
Ki lehet nemzeti?
Aki nemzett itt. |
|
 H
Hiába írok, hiába minden sor,
a választ, hogy ki voltam akkor
nem lelem sehol.
|
|
 H
Most csak vagyok, szótlanul, süket napokon
s reám gömbölyödik a bánat |
|
 V
Szívünk ölelésben lágyan összesimul,
testünk minden sejtje egymásba idomul,
ajkamat édesíted mézes nedűvel,
csípőnk vágytáncot jár őrült szédülettel.
|
|
 H
Ó Édesem, az én szívemben forrása buggyan
az édes szerelemnek, és zölden ring az ág,
a szerelem az élet bőséges legelője,
ez adja meg a lélek ételét, italát. |
|
 H
Hittel és jókedvvel telten;
Zöld hajnalban útra keltem,
De az úti bal-Fortuna
Csókolt reggel homlokon,
|
|
 H
Nem mondtad Te soha azt, hogy szeretsz
de mindig tudtam és éreztem,
velem beszélsz, önfeledten nevetsz,
lelked csillogóra fényezem.
|
|
 H
Ha egyszer láttad,
Ne hidd, hogy ismered.
Mindig más arcát mutatja,
Szüntelen. |
|
 H
Fehér hajam lámpafénye
hő-sugárral szökken égre,
viszi fekete tincsemet,
útjába nem áll semmi sem. |
|
 H
Dalol a hold, ahogy a nap tüze
gyémántot csiszol minden kő árnyékából,
s a csillagok tánca zúgja örömét a létnek |
|
 H
Nem siratom az idő múlását,
Szívem kapuja bezáródott,
Az emlékezés tett rá lakatot. |
|
 H
Hogyha tehetném akkor én,
A világot szebbé építeném,
- Sokak ámulnának benne -,
Olyat, mint a Nő szép teste. |
|
 V
Amerre járok minden olyan szép
lágyan simogat a nap, az ég meg kék
talpam alatt a fű selymesen puha
elbódít a virág hűs illata. |
|
 Gy
... már nem szeretlek ...
még ha egy rózsa lennél,
kinek sós könnyei erednek,
illatában ott él a remény,
|
|
 M
A lelkem téged megtalált most,
szerettél, s szerettelek,
ne engedd, hogy az emlék fájjon,
Nélküled úgy szenvedek. |
|
 H
Lapáttal ne ébrezd föl a szomszédodat, |
|
 M
Az egykori mag erős, izmos hússá lesz,
Mert a mellek serlegéből isszák a mannát,
S ahogy napról napra fejlődik vakká tesz,
Csodálod a belőled kitört magmát. |
|
 M
csak ma, csak most,
csak ez a pillanat.
Ez a Van, a létezés, |
|
 H
Madárcsicsergő Jelen,
Optimizmus őre;
Árnyékában készülhetünk
Sejtelmes Jövőre. |
|
 H
Hajnal, szelíd jajjal, üde sóz íz, csókos
minden akarattal rád szabadított.
Élem a mézed, és te csak nézed,
tán nem is érzed... vágy buja-kéjjel
|
|
 V
Nyár heve éget, perzsel a napfény,
szikkad a föld, oly szomjas a száj,
várni terád, még így is olyan szép,
búzamezőktől gazdag a táj.
|
|
 V
Én úgy szeretek részeg lenni,
nekem olyankor nem fáj semmi,
elfeledni az évek sorát
ledobni fájdalmak nyomát... |
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
