|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Most vágyott szerelmemmel fedlek,
S mikor újra szemem elé kerülsz,
Simogatásom érted rajong Kedves,
Iszom belőled, ahogy frissítőn elém terülsz. |
|
 V
Úgy vágytam rá, hogy feléd kiáltsak,
Hogy dalom dalolhassam neked,
Hogy megérintsem rózsabimbó szádat,
Hogy szememmel szeressem szemed.
|
|
 V
Megölted a szerelmemet,
hát Téged, most elengedlek! |
|
 MM
Légy talpa a papucsomnak,
járás közben megtaposlak.
Egész addig megbecsüllek,
amíg végleg el nem nyűlek'. |
|
 H
Jöjj, gyere kedves, fogd a kezem, tudd, így sose félek,
ringat a csend most, fénye az éjnek hű ölelésed.
Annyira jó és édes az érzés, hinni csodákban,
mint ruha nélkül, pőre-gyerekként úszni az árban. |
|
 H
Kezed a zongorán...
sosem tanultad,
de ujjaid tudják
a dallamot
|
|
 V
Balga kalóz a szív. Ha kell
csal, rabul ejt, hazudik nemesen,
sebzetten kegyetlen. Addig jó,
míg az ember nem szívtelen
|
|
 MM
Azt sem tudtam,
élsz-e, halsz-e,
Te meg a Világot járod,
Az én szívemet addig,
majd megölte a bánat! |
|
 M
Szandál ide,
Függöny oda,
|
|
 H
Határtalan bennem a csend.
Nem dübörögnek a vágyak,
csak halk zene szól odabent. |
|
 H
Megölsz a fájdalomtól,
Amit az öleléskor adsz,
Gyilkos penge hatol szívembe,
Mi fájdalom szemedbe lakozik,
|
|
 H
Hosszú volt az út, a derekán túl vagyok,
szarkaláb mosolyog két szemem sarkában,
hatvan év csodája ölel a karjában,
hajamban ezernyi ezüstös szál ragyog. |
|
 Gy
Barátságunk elföldelted
szavak ékét közénk verted
feléd szállt a szelíd jó szó
válaszolt a golyószóró |
|
 M
Mit ér a szerelem,
ha elmúlt már? |
|
 M
Milyen öröm az öröm,
Mit egyedül viselsz?
Milyen nagy a fájdalom,
Mit egymagad, cipelsz? |
|
 H
Rád gondoltam ... és a múltra,
Mikor a Hold fénye alatt,
Számnak ajkad volt a kútja,
Csókoltalak, imádtalak. |
|
 H
Ágállt nekünk: „Enyém, enyém!”
„Röhögsz te rajtam, részeg, röhögsz rajtam!
Kotródj, legény, azt mondom én,
különben baj van, iszonyatos baj van!” |
|
 H
Sírig tart, bizony,
Vagy túl is azon;
Túl minden álmon,
Minden télen,
|
|
 V
Rozsdásan csikordul emlékek lakatja
Holdnak ezüstje hull megfakult hajamra
felidézve, ahogy huncut mosolyod
egykoron aranyló sátra alá bújt. |
|
 Gy
ijesztget a jelen
füst-szürke szelleme
ami még ideköt
a verses szelence |
|
 MM
Galambok csapata szárnyal,
suhognak a szellő lovain. |
|
 MM
Hiányzol nékem kedvesem,
Nélküled nem ér semmit az életem.
Az űr az, amit itt hagytál nekem,
És az emléked, ami itt maradt velem. |
|
 MM
Ősi varázs! Vér szava hív.
Múlt s jövő közt vagy Te a híd.
Ameddig csak tudok, őrködöm én,
halálfolyón innen, s túlperemén! |
|
 MM
Mindenki hordozza a maga szerelmét,
Én téged, Te a másikat,
Mély tüzünk égeti ki mindkét szelencét,
Én érted égek, tüzem kitart.
|
|
 MM
Talán az utolsó soraim Hozzád,
meg persze az is lehet, hogy nem.
Fogalmam sincs miért csinálom,
biztosan elment a maradék eszem. |
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
