|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Elfelejtesz, pedig várlak, Téged,
minden napokon és éjszakákon át! |
|
 MM
Izzad az éjjel, hallgat a holt ég,
Dúl a sötétség, csillag az ágy,
Légtakaróban illeg a szépség,
Álmot keres még gúla hasáb. |
|
 H
Anyám pogácsát süt.
Álmodja fiait közös asztalhoz
Húgommal, s apámmal, vasárnap ebédre
gőzölgő húslevessel, jóízű nevetéssel...
|
|
 H
Megfejtem a titkod, ha addig élek is,
mért' múlt el a mámor, mely volt drága kincs
mi történt, hisz' eddig szívedben éltem itt
megvívtunk száz csatát, talán fájna is |
|
 H
Szemeim a csillagok,
Elmondják, hogy ki vagyok,
S esténként mind felragyog. |
|
 H
A születés ...
Rejtelmes vergődése a csóknak,
Vihar előtti csend,
A fájdalom nagy kezdete és egy gyermek világra jön. |
|
 H
A tenger is porzik oly nagy a hőség
Kéretlen a melegből ez a bőség
Fonnyadó testemben lassan elégek
Tán a gyehennán szenved így a lélek |
|
 H
Már felnőttek a Lányaink,
És néha hazajönnek,
És kopottas ruhája van
A meghitt, régi Csöndnek.
|
|
 V
Öreg fejfák,
szavakkal szóltok hozzám,
lelketek látom.
Emlékek sorakoznak, |
|
 MM
Névnapodon köszöntelek,
kívánok boldog, hosszú életet,
csak az a kár, hogy nem Velem! |
|
 MM
Szikkasztó aszály gyötri a földet,
repedt rögök, sárgult füvek
szomjasan hörögnek. |
|
 MM
A sors fényes csillogó fonala hozzád vezet
Égető testem, csókom téged hív
Eggyé lett a két test és a szív ! |
|
 H
Erdők magánya, ó te zöld varázs,
hol vén fenyők sötéten álmodoznak,
hol kő-kövön kristály-erek csobognak,
s rejtély a mély magába fordulás. |
|
 H
Mint gyöngyszemek egy cérnaszálon,
Mit az Idő mozgat, andalít,
A valós élet ilyen s két határon
Sodorja drága láncsorait. |
|
 H
Nem tudtam, hogy szerethetlek-e?
Azt mondtad, hogy szerelmünk mese,
olyan mese, melyet eldalolhatok,
velem leszel, szárnyra kaphatok.
|
|
 Gy
Nézd el,
ha bántalak,
szavaim
csak ártanak. |
|
 H
A nagy semmi közepén
Kezed nyújtod...; énfelém?
úgy tűnik, hogy várnál rám,
elhinném, hogy rám várnál
|
|
 H
Pizza lesz akkor, vagy lángos,
Ha majd ez a kor lesz “átkos”? |
|
 MM
Szép szót adj nekem Uram, nemeset!
Hittel teli, dús, alkotót
- repítsd égig az álmodót -,
s ne vedd el tőlem soha, kegyedet. |
|
 V
Elmúlt sok nyár, s vele az idő is…
Magával lopkodva szíve vágyait,
letépkedve tűzpiros szirmait.
|
|
 V
Menni, menni, minél messzebb,
Nincs ennél szebb és merészebb!
Elhagyni a megszokottat,
Felfedezni, nagy csodákat! |
|
 V
Mintha tudnám tanári mivoltát,
belecsöppenve a nyár csak kószált,
perzselte hátam a nap a Balaton vizébe,
néha beenged látni csöpp szívébe.
|
|
 M
Ne engedd az oroszlánt bánatok földjére
Megjárta a poklot s megunta mindörökre
Hagyd hadd legyen kicsit ő is boldog
Régen nem keresi a vadászatot |
|
 M
Néha hóvirág vagyok: félek, s nincs erőm
a szürke ég súlyos vihartalpa ellen.
Szárnyavesztett hullok alá, ha a messze
horizont tengelyrúdja meghasad, billen, |
|
 M
A függöny mögé elbújok,
De a szemem itt ragad,
És, ha egyszer meghalok,
A versem az már itt marad. |
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
