Napkorong

Hittel és jókedvvel telten;

Zöld hajnalban útra keltem,

De az úti bal-Fortuna

Csókolt reggel homlokon,

S ott rekedtem

Szolnokon.

—–

Más földrészeken át oson,

Óceánokon, Alpokon,

De hogyha én véletlenül

Belföldön vonatozom;

Ott ragadok

Szolnokon.

——-

Sajnos, nem csak bolondgomba,

Régi rossz repülőbomba

Idézett elő MÁV-zavart,

Aztán a vasút kavart,

Elengedni

Nem akart.

——–

A bombázó rég ócskavas,

De a bomba mégse avas.

——-

A lőszer soká szavatos,

És a MÁV nagyon óvatos.

—

Amerika pottyantotta,

Az Idő rejtve tartotta.

—

A vén bomba még agilis;

Vonatot állít meg – ma is.

—-

Vén amerikai bomba;

Utamat döntötte romba.

—-

Rossz kalandhoz ripacs keret;

Erről is a külföld tehet.

—-

Kedves jó MÁV!

Ne vedd zokon,

De haragszunk felsőfokon,

Mivel vasút-bomba okon

Ott vesztegeltünk

Szolnokon.

—–

Két kocsiba összegyűjtve

Éppen csak, hogy fel nem fűzve,

Vagy MÁV-sapkára nem tűzve

Szorongott a büdös, fanyar

Vagonokban

Pár száz magyar.

—-

Ígéretfolyam hömpölyög,

De a vonat – nem is köhög.

—-

Fő a vonat, mint a katlan,

S áll,

Mint Szfinx a sivatagban.

—-

Dugulás van,

Vasút-ciszta,

És sehol egy masiniszta.

—-

A baj más vonalon lapul,

De a vonat itt se indul.

—-

Szegény hazám,

Kis Magyarhon

Mindenféle bomba-okon

Tehetetlen

Magas fokon;

Vesztegeljünk hát

Szolnokon.

—

Most már csupán azt nem tudom,

Ha pár politikus-rokon

Velünk vesztegel Szolnokon,

Meddig állt volna a vonat?

—-

Mindig az a világ ökre,

Aki csak a főnökökre

Képes várni,

Maga semmi;

Sose fog a dolog menni,

Csak az akta szaporodik.

—

Egy kis észt,

Jó indulatot,

Amennyit az Isten adott,

Végy,

S indítsd el a vonatot,

Mert a jövő várakozik.

—

Csak újabb hosszú korokon,

Ne vesztegeljünk

Szolnokon.