|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Gyermekként azt gondoljuk ,
mily csodás az élet.
Mindez az idő múlásával
hírtelen semmivé lesz.
|
|
 V
Tépetten hull le az éjszaka selyme
ezüst fény ömlik a kiégett kertre
a Hold teli képpel rám vigyorog
gúnyos mosolyától a könnyem csorog.
|
|
 V
A Hold becsukta udvarát.
Elköszöntek a csillagok.
Madárdal köszönti a hajnalt.
Friss illatok a langyos levegőben. |
|
 V
A vén diófa árnyékában
annyi emlék feldereng
- ringva régi hintaágyban -
gondolatom elmereng. |
|
 MM
Lázadni nem lehet. Az új tested valahol már
sejtekben épül, s feszíti a jövőt... |
|
 Gy
Újságok lapjain
katonás sorban állnak
fekete mundérba öltözött
kicsi és nagy betűk.
|
|
 Gy
Álmaim nyomán lépkedek
Sáros, mocskos fellegek.
Rongyos uszályotokat megtépte a szél,
Mely a tavasszal jött, de anyja a tél. |
|
 H
Muzsikától áradó meleg nyári esték,
Mintha mind csakis a kedvemet keresné.
A csönd álom-hegedűjén kitartóan húzza...
Hogy húzza! Vonójának soha sincsen nyugta!
|
|
 H
Almafácska, kicsi almafácska,
Leszel-e majd tavasz tünde mása,
Ága-hamvas, bársonyfényű pompa,
Piros almád zsenge büszke foltja.
|
|
 H
Még élek,
mert érzek
szívembe nyílal a földi bánat,
ha látom nyomorát a világnak |
|
 H
Lelked hófehér fátylán
engedd, hogy beléd nézzek,
ily' szépet csak Te látnál,
és én csak nézlek, nézlek |
|
 H
A szépet mindenki látja,
a szépet mindenki nézi,
és van olyan, ki a széppel be is éri. |
|
 H
Az élet egyik pofonja nem más
mint a magány...
Mikor nem számítasz rá
akkor ér a csapás... |
|
 H
Dühöngve dúl a déli szél,
Ágakat tördel, tetőket tép.
Kaszája arat, haragja harap.
Pengéje éles vonalakat vág az égre.
|
|
 V
Magasan perzsel már a nap,
Forrón ontja már a sugarakat.
A föld növényzete már enyhülésre vár,
Esőért fohászkodik, mert forró a nyár.
|
|
 H
Sötétebbek a nappalok,
közelebb jöttek a csillagok,
ködükben tétován bolyongok,
a szeretet kolduló zsoldosa vagyok. |
|
 H
Sötét szárnyaival szemérmesen takar be a csend
A hold lámpás fénnyel kíváncsian mereng.
Felettünk apró tüzekkel nyílnak a csillagok
Szemeinkben a vágy éhesen felragyog.
|
|
 M
Még készülődik kinyílni a rózsa,
Mint Nap-szikrás aszály a kerteken,
Eső híján kiszáradt rég a tócsa,
Zörgésre kész a nád a berkeken. |
|
 M
s egy kődarabbal, tördelt ág hegyével,
a földre véstük szakavatott kézzel,
bár centiméterekről nem tanultunk,
a mérését már érezte az ujjunk, |
|
 H
Monumentális vén folyam
Idők hátán: a Dal;
Előtte hallgatag Jövő,
Mint köd takarta fal.
|
|
 MM
nézd az este félig már lenyelte a napot
némi vöröset a hegytetőn hagyott
narancsszínt öntött a tó vizébe
jössz-e velem hogy ússzunk benne
mint páros koktélcseresznye |
|
 V
Úgy ragyog a borotvált pofám
Sokan nem ismernek majd rám.
Néha már én sem tudom
Vajon ki voltam egykoron. |
|
 V
Ó,mily halovány, égszínű fátyol a lepled!
Bár felejthetném azt mikor épp levetted!
Mint friss eper, olvadt el ajkamon csókod íze
Kósza érzés támadt... rám zuhant, gömbbe zárt tüzed... |
|
 V
Nyomok nőnek a sárban, mielőtt
a sápadt Hold sarlója felbukkan.
Mellette fénytelen csillagerdő
szomorú szemmel semmit sem láthat. |
|
 H
Megfakult képen, én most csak nézem
Ő volt egy igaz barát?
Elmondta szépen, csúnyán ha kértem
elhittem minden szavát? |
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
