|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
"Hozzáérni tilos"
Felirat csüng
Vértől piros
Szívemen. |
|
 M
Fürdik a város a hold sütötte tájban
Mint álomban látott illatdús virágos rét,
Mint szellemváros, mint egy szőnyegkép,
Amit álmodozó szőtt több éves munkában |
|
 MM
Két szemem könnyben ég,
semmibe hullt évek,
szólnod sem kell… minek?
Tudom már mért hűlt ki a szemed! |
|
 MM
Lelkembe új reményt csókolna,
És nem menne el tőlem már soha,
Együtt maradnánk és álmodnánk álmainkat
Összebújva közös ágyunkban! |
|
 MM
Hercegek, daliák próbálták
A bűvös számkombinációt hozzá nem találták
Jött napkelte, sok holdas éjjel
De senki nem tudott megbirkózni eme rejtéllyel
|
|
 MM
Tested remegve ébred minden reggel,
Gyötör a kín, a hideg verejték lever.
Szíved dobbanása meg-megszakad,
Lélegzeted lassan, de végül megakad. |
|
 MM
Magam előtt látom nagy, eres kezét,
Amellyel a borjú combját vágta szét.
Bütykös ujján gyűrűt soha nem viselt,
Szőlőt metszett, kapált, fél disznót cipelt.
|
|
 MM
Nagyon ritkán jössz ide
Angyali öröm.
Miért hagytál engem te
Kívül körödön? |
|
 MM
Emeld fel fejed,
tervezz előre!
Bátor légy,
bízz a jövőbe! |
|
 MM
Úgy ömöllek körül, mint ár a gátat
S belőled növök ki újra végtelen
Alakban, hogy magadban rám találhass.
|
|
 MM
Tollat fogtam a kezembe
Leírom, mi jut eszembe.
Most olvasom a Hírmondót
Búza helyett vetnek adót. |
|
 MM
S mindegyik nap vittem neki valamit,
Nagy szemei tágra nyíltak, mint egy gyermeké és
Ő lassan el kezdte csavargatni inge gombjait.
|
|
 Cs
Öleltelek. Füledbe suttogtam Neved!
Megborzongtál tőle. Kéjesen nevettél,
míg füledben érezted leheletemet!
Majd nyíltan, szemérmetlenül végignéztél. |
|
 Cs
A költészet a szó művészete,
összecseng benne kép és a zene,
|
|
 Cs
Kérges szívének odvába
pillantva feltárul világa:
|
|
 Cs
Mikor két fűszál egymásba szeret,
kitakarják a felhők az eget,
|
|
 Cs
Ám mindketten folyó csermelyek,
s hullámuk egyszer partot ér. |
|
 N
Néhány simulós percet,
mikor a kezem,
a kezedbe reszket,
és mindenem
belédveszhet.
|
|
 N
Szeretem az erdőket a dombok álmos fején,
Szeretem az ösvényt, mint erdők koszorúerét,
Szeretem az erdőben az illatok erdejét,
Szeretem a süppedő avart a talpam alatt,
|
|
 N
Jaj, vidd már innen a kutyádat,
mindent összeken ez az állat,
sároz, szemetel bundájával,
nem takarítok eleget…? |
|
 Gy
Fáradtan, fényeket figyelve, fellobbanva,
Elemek harcát tűrve, Sors Istent átkozva,
Reményt vesztve, s remélve, újra, -már dalolva-
Így aprózódunk el, a vágyálmaink lángján. |
|
 N
Távolodásom –
sirályálom, - nem
érti szerelmem,
ki lentről figyel…
|
|
Egy gondolat, mely nem létezik
csak váratlanul megérkezik...
aztán itt hagy csendesen,
s elmerengek... jajj nekem!
|
|
 MM
Éreztem vonz a végtelen,
s találkoztunk az égben fenn.
Megannyi érzés, álmaink.
A szerelem bennünk lakik. |
|
 MM
Köszöntsd öt a nőt,mert övék a mai nap,
Ne legyen külön munka,siess most haza.
Légy ma kedvesebb mint tegnap, vagy azelőtt,
Bár nem várja,hogy mit érted tesz,megköszönd.
|
|
|
|
Ma 2026. október 17. szombat,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
