|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Pedig a szív,ugyanúgy szeret,
Mert mást,sohasem tehet!
Szeret addig,míg szerethet,
Hiszen ez tartja benne,a lelket!
|
|
 M
A szarka farka
éhenkórász tolvajok
arany karika. |
|
 N
Találd fel a gömbölyű fakockát,
Vagy csinálj fából vaskarikát,
Egy legyen a lényeg,
Hogy a Te eredményed... |
|
 N
És gondolkodtál e már azon,
most, 40 év után ,miért fordultunk,
indultunk megint egymás felé?
Mondják, a szerelem kémiai reakció. |
|
 Gy
S a kedves szemében kéklő Teli Hold újra fakadt.
Nem látott többé mást csak a szép árny arcát,
Kiért eldobná minden értékes álmát, s vágyát. |
|
 Gy
Mocorog a tér,
az éghető elég,
atomok száguldanak -
ablakomra fagyott a dér,
a napfény vigaszt* ragyog. |
|
 M
Egykedvű, monoton a villanymotor hangja,
Olajszivattyúnak gyors tengelyét hajtva.
Illesztett fogak közt őrli az olajat,
Hidraulikus hengerben, dugattyút mozgat. |
|
 M
Szép voltam, mint hajnalban a felkelő nap,
hajam gyönyörű, hosszú, selymes arany fonat.
Szemem, tengerkék, csillogó,mint gyémánt,
meggyszín ajkamon, pajkos mosoly bujkált.
|
|
 M
Elvesztettem – én balga! – az örökkön zöld fényű ragyogásomat,
Nyárból őszbe, őszből télbe öltözött át a virágzó palást:
Már nem csilingel fülemben a fűszálakon táncoló harmat,
Már nem igéz körém a suttogó természet éltető varázst.
|
|
 M
Mosolyod a legszebb virág
Mit nem látott még a világ.
Én vagyok az a szerencsés
Kinek adott téged az ég. |
|
 M
Kimentem a kertbe, nekiláttam ásni,
Gilisztát kerestem, indulok horgászni.
Fordítottam jobbra, fordítottam balra,
Ásóm a feketeföldet összekócolgatta. |
|
 N
Üvegtenger felé vitt utam,
s mikor a Fényöbölbe értem,
reám ülepedett halk Béke,
s hogy várnak rám, biztosan tudtam.
|
|
 N
Mi végre
születtél erre a vidékre?
Mások prédájának,
mégis, mi végre?
Higgyed, meglakolnak majd a gazok,
Üdvözülnek egyszer az igazok! |
|
 Cs
Egyik fehér, a másik fekete színben.
Harcuk rombolás volt Lélekben és Szívben!
Nem volt ki segítsen, hogy értsem e harcot,
s én Hittem, hogy betöltök ősi jóslatot! |
|
 Gy
Könyveim közt néhány régi példány,
apai örökség - többször olvastam már.
Vászonborításán
oly sok a szakadás, |
|
 Cs
a metró aljában megannyi lépés zaja,
áthatolhatatlan betonfal mögött
megragadt gondolatok sora, |
|
 Gy
Istenem! Jaj de jó volna
Visszamenni a virágos rétre,
Ragyogó napsütésbe,
Megpihenni gyermekkorom
Szép emlékébe’! |
|
 Gy
Olyan hiába forgolódom.
Már szétrúgtam a paplanom.
Sehogy sem jön a könnyű álom, |
|
 MM
a konyhától a hálószobáig egyensúlyozom
a poharat a kávéscsészét és a déli levest |
|
 MM
Csak szépség lesz és szerelem,
Semmihez nem hasonlító érzelem !
Ideér csendes boldogságunk,
Végső egymásra találásunk ! |
|
 MM
Olyan helyről jöttem,
ahol
minden nap jelen volt az Isten.
|
|
 N
s tova s tova kóricálnak az égen,
mint birka nyáj a réten,
részesülnek elmúlásban, örömben és feltámadásban,
kis részei a nagy egésznek
útjelzői a lélegzésnek... |
|
 M
Terpentin és lenolaj illata
beborít kedvesen,
árnyak és fények bizarr táncot
lejtenek a képeken. |
|
 N
Holdsugár fenn az égen,
ki csend ormán ragyogsz éken,
lásd, hogy két csillag egymáshoz ballag! |
|
 N
Mikor megeresztetted a vizet.
Azon az izzasztó, forró nyári napon,
Meztelen bronz, gyönyörű tested,
Megérinthettem, megsimogathattam,
És végre az enyém lehetett.
|
|
|
|
Ma 2026. október 17. szombat,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
