|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Közben kiborult
az ég sötét tintája
és a vízbe ömlött.
Meztelen testünkön
csillagok ragyogtak, |
|
 Cs
Sötét éjben megtisztulva,
minden mocskom hátrahagyva,
bűneimtől szabadulva,
éjsötétből fénylő napra! |
|
 Cs
Úgy szeretnék kelő Nap lenni,
Az ablakodon be Ragyogni.
|
|
 Cs
Ott volt a pad. Falomb hajolt át,
Ültünk, könnyebb lett lélegzetünk.
Lábunk elé házat rajzoltál ....
Benne akkor ott eggyé lettünk.
|
|
 Cs
Ó hányszor csábított falánk örömre,
érett gyümölcsök mosolygó csodája. |
|
 Cs
Kihűlt azonnal szerelmem,
Megfogadtam, többé első látásra,
Nem szeretek egy kiskutyába ! |
|
 Cs
Egyszer minden hajnalon
Fény tör át a ködfalon
Boldog-komolyan,
És a Remény újra megfogan. |
|
 Cs
s míg a zsongó-zsibongó érzés született,
hogy élni s halni nélküle nem lehet,
ő selyem párnákon puhán kényeztetett…
|
|
 N
Azt is tudom, hogy megfelelsz,
Mert nagy benned a buzgalom,
Csak dicséretet érdemelsz,
A siker lesz a jutalom.
|
|
 N
Már itt bolyong
a tavasz
fagyos kertek alján
buja illatot s színeket
árasztva. |
|
 Gy
Körbezártak a falak...lelkem börtönben kóborol,
megbéklyózva és véresen... |
|
 Gy
Elbukva
Gyenge vagyok, elcsigázott.
Erőm végére ért.
Hol fent, hol lent a mélyben
és már nem tudom miért. |
|
 Gy
pattog a szívkandalló
vágyhasábok szikra fényén |
|
 Gy
Mesékbe való történet,
Hol a rózsák is tudnak álmodni,
S a bársonyos szirmaikat érintem. |
|
 N
Játszunk együtt zenére,
Nézzünk egymás szemébe.
Emlékezzünk a szépre,
Mint a rózsa a fényre. |
|
 M
Esténként,
mikor lementünk a partra,
mögém ültél,
engem betakarva |
|
 M
Egyetértünk abban, létezik más módja a búcsúnak,
Üvegcserép a lábunk alatt,nekünk már nincs holnap!
Keserű csöndben,megbocsátom s megkövetlek,ez az alap.
A vétkeket,mit szerelmesen követtünk el s eddig vonszoltak.
|
|
 M
életem hárfahúrjain,
Segítő angyal tanít:
Az akkord,
|
|
 M
Látod a Napsugarat? kérdezted mosolyogva.
Besüt az ablakomon és egész jó meleg van!
|
|
 N
hó megannyi csillámpelyhén keresztül lesem a világ
minden moccanását,
zajtalan a légmentes álomvilág kapujának sarka,
hol egy csepp Jégkristály a mindenséget rejti, |
|
 N
szüksége volt rám a világnak,
mint homokra a Szaharának,
illatra a tavaszi szélnek,
alkotásra a tehetségnek.
|
|
elaggott a tél jégcsap lábát levágták
csonkján távozik mankója napsugár
azt hitte szerelmével üldözte a tavaszt
hogy tágas fehér szobájába zárja |
|
 Cs
Új korszak jött, és boldogan
hittük, hogy most már jobb lehet.
Bocsásd meg édes kisfiam,
hogy EZT hagytuk neked !
|
|
 M
Szomorú dal ötvözte szomorúvá a Holdat,
Keserűn poroszkáltak fenn a cserfes csillagok,
A tenger csendes hullámokkal sírt az ég alatt:
Az éjmezsgye gyér peremén elveszve ballagok. |
|
 M
Fehér tél, fehér tél
Mesébe illő tájat festettél. |
|
|
|
Ma 2026. október 17. szombat,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
