|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Ott ahol a Duna délnek fordul,
a Dunakanyar jobbján tornyosul,
országunk fő székesegyháza,
a Bazilika, mely Isten Háza.
|
|
 MM
Megindulok a régi úton,
Sehol egy lélek az utcákon,
Még a szürkületben kiérek,
A pirosodó galagonyafákhoz! |
|
 V
Mindig írok, írogatok,
Fontosak a gondolatok,
Más munkához nem is kezdek,
Míg rögvest nem remekelek, |
|
 V
Az eget lestem, azt a félgömb sorsot,
a Holdat vitte, mint egy rózsafoltot,
nagy éjszaka volt, s megtörtént egészen,
hogy utam kezdetét is visszanézzem.
|
|
 V
Vétkeimért az Úr
Büntessen, míg élek!
Csak majd a sírba
megtisztulva térjek! |
|
 V
arcodon a csókom rózsája lobog,
üzenem, titokban én is megsiratlak,
eléd pár rőt, könnyes levelet dobok. |
|
 MM
Varázslatos szép volt,
Üstökösök hulltak,
Tündökölt az égbolt,
Új remények gyúltak. |
|
 MM
Talán van mit kockáztatnom
Betoppantam és bent vagyok.
Mint hívatlan ismeretlen
Az életedben. |
|
 H
Nesztelenül surran hideg a lelkekbe,
nem azért mert hideg van, ezt ő sejtette,
hideg lelket nem melegít a napsugár,
megfagyott a boldog érzés, hol van az már?
|
|
 H
Akarom, hogy gyengéd karjaid zúzzák össze
Bordáim, szívem kalitkáját örökre;
Markolja lelkem tekinteted parazsa
És közben érintésed elmémet mardossa. |
|
Nem tart örökké könnyünk, nevetésünk,
Szerelem, vágy, harag; |
|
 MM
gyakran szokott hiányod cseperegni
de fotódtól a semmi meg-megáll
próbálom szívlángom melledre tenni
hogy felgyújtsam a monoton magányt |
|
 MM
egy jellegtelen kis pont a jövő
távolból a végtelen is fakó
hangulat-guguláskor az ábránd
recsegve szakad mint a szűk zakó |
|
 MM
Fordított lóherék vagytok, a szencsétek beázott,
A sok kétség kifacsarta az ízetlen életetek,
Két játszótársként ...
Annyi, hogy együtt háltok.
|
|
 MM
A nőt, az Isten adta,
Fejünkre nőni hagyta.
Kicsinyke borda darab
Mégis a szívünk a rab. |
|
 M
Elindultam tegnap gyalog
a kórushangversenyre,
A fagyos hidegbe,
De szépen felöltözve. |
|
 M
Kisebb fia volt hüvelyknyi
nyugodj kis buba
aludj csendben nincs baj semmi,
anyuskád buta. |
|
 M
Élvezettel csíp a dér,
s a gubbasztó bokrokon
néhány bogyó, |
|
 MM
Ha egyszer párnádra rózsát tennék,
Eszedbe jutnék-e, futnál-e hozzám,
Ám csak az ég tudja életünk sorsát. |
|
 MM
az ábránd egész mi adatik parányi
próbálunk test nélkül csak tudattal szállni
|
|
 M
a tűzre még dobunk valamit
s együtt égünk tőled magamig |
|
 M
Pang valami pettyes,
csöpp, veres bogárka.
Falevéllel úszik,
telik a kert árka. |
|
 M
Miért nem szeretsz már?
Hisz én, már alig élek!
Nélküled semmit nem ér az élet.
Nincs perc, hogy ne gondoljak Rád! |
|
 M
Sárga levél letörli a könnyeit,
szellő szárnyán tovább száll, de nekem int,
azt suttogja tavasszal majd itt leszek,
várjál reám, szárnyalok, mint képzelet. |
|
 M
Véredényeidben lüktet az élni-akarás.
Pusztán az emberi ösztön semmi más.
Figyeld a neszét és üteme üzeni neked
Szorítsd szívósan , ez a Te életed |
|
|
|
Ma 2026. október 14. szerda,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
