|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Létrejött a beszélgetés,
Ámulatom nem is kevés,
Csevegő társ nincs egyedül,
Négylábúak veszik körül,
|
|
 MM
Gondold át! A múltad jövődnek alapja,
s nem mindegy, hogy mire épül fel egy “vár”.
Szikla orom lesz a stabil alapzatja,
vagy mély, ingoványos talaj várja már. |
|
 MM
Láttam, hogy kő vagy kavics,
Olyan érdekes, szép sima, és alakja
Teljesen szív forma, szép kavics! |
|
 V
Árnyak és fények
a késő éjszakában.
Nappalok és éjszakák
előttem és utánam. |
|
 V
Összefonódnak a testek,
lihegnek és nyögdécselnek,
nem számít a lepedő! |
|
 V
Rád gondolok s megborzongat a távol, a messzeség,
álmodnék ébren tovább de pirkad már a távol s az ég,
hajnal már a világ, s számomra Te vagy benne a remény,
míg bontogatom lelkem csomóit, ébreszt áradó fény.
|
|
 V
Nézted ilyenkor gyermeked?
Láttad mily' elkeseredett
s hogyan fordul ő magába
bezárkózva a szobába?
|
|
 V
Ha majd meghalok, kedves,
Ne sírj bús dalokat,
Fejem fölé ne ültess
Rózsát, ciprusokat: |
|
 V
Szikrázik a lángja: "Világló éjszaka"
igazságra szomjazik az emberek nagy hada.
mint csillogó füstfelhő a mélysötét éjben,
lámpasorok fényesednek a messzi végtelenben... |
|
 V
Már csak azt kell felednem - ha tudom,
mikor feléd fordulok az úton,
hogy: szeretlek még. |
|
 V
Hideg az éj, a nappal,
Itt az ősz a faggyal.
Álomba merül a fa,
Levele van, álmodja. |
|
 V
Nem tudom mi az a szerelem,
talán egy percnyi emlék-töredék,
mi összekapcsolja az elmúltat
jelenemmel, mi egybeköti
a képet a jelekkel. |
|
 V
Tenyerel a szél ablakomra, rázza a házat,
jeges ujjai mégse bánthatnak, várlak.
Szobámban a meleg tánca bágyaszt,
jó lenne most forró csókosan, ott lenni nálad. |
|
 V
Hegyek ölelésében, fönt
Havas réteken
Kövek koppanása köszönt
Benn a felhőben. |
|
 MM
öröklét s múlás mezsgyéjén
lombjait hullatja az én
rákezdett a hűvös eső
megint magam veszem elő |
|
 MM
A próba után jövő többi produkció
Jobban tetszett,
Hatásosabban megfogta
A figyelmemet,
S az érzéseimet. |
|
 MM
az agyban minden gyönyörű
a tudat örökké remél
de eltörpül hatalmunk mind
ha húsunk bőrünk véget ér |
|
 MM
Persze hangoztatjuk: én önmagam adom!
vaj'h tudjuk-e, hol rejtőzik a lélek-malom?
maskara-mímelés tölti ki rövidke időnket
térülünk-fordulunk, s elemészt mindőnket. |
|
 V
Mikor a huszonévek szállnak,
és reptükkel fájnak,
ne add magad,
mert fájdalmaid elragadnak! |
|
 V
Előtte már hamvassá vált az út,
s árnyakkal zuhant teste át a parkon,
hogy rásimítson babérkoszorút,
holt, nagy költők díszét a túlsó parton,
|
|
 V
Magad vagy a fájdalmaddal, vége a „dalnak”,
Vége a dalnak, a kemény indulónak!
Tested a porban, hasított sebbel,
Összekulcsolt kézzel, égre nyíló szemmel… |
|
 MM
Hull már a fáról a levél,
A természet aludni tér.
Avar szőnyeg kerti fák alatt
Sok kis állatnak oltalmat ad- |
|
 V
Egy szép, boldog napot
mely megnyitja a folyamatot.
feldíszíti az egész heted
s, mindennap ünnepeljed
a boldogságod, a szerelmet. |
|
 MM
Porban, sárban az én lábam is járt,
tarló szúrós világa is vért kívánt,
cipőben én is aszfaltos úton
jártam oda, ahol tanult Babits Mihály, |
|
 MM
halk
hangok
hallgatok
hangtalanul.. |
|
|
|
Ma 2026. október 14. szerda,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
