|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Fehér volt arcod, mint a fehér hab,
hajad mint hullámfodor víz zöldjén.
Illantam volna, vonzott végső part
ezen az éjen, a világ végén. |
|
 V
Neked adom szívem, lelkem
Tied lehet a szerelmem.
Azaz ára, hogy szeressél
Úgy simogass, mint nyári szél. |
|
 V
El nem engedlek többé: vénámból láncot verek,
Köteléket fonok közénk;
Legszebb álmaimból beléd életet lehelek,
S boldog tengert sírok körénk.
|
|
 V
Kopasz tolvajt fejbevágta.
Kopaszon raboskodott.
Kopasz fejjel eltemették
Kopasz sírján vadvirágok. |
|
 V
Az újszülött nem szép, sőt: csúnyácska,
ráncos és vörös.
Ökölbe szorított kezével hadonászik,
bömböl, mert fázik. |
|
 V
Koffein, koffein!- a gondolat visít
Minden nap többször magamhoz véve, vágyom
Kérek, csak még egy kicsit… |
|
 V
Karcsún libbent testem, mikor még tavasz volt
Öleltem én férfit mikor forró nyár volt
Kissé megfáradtam, hajam már megőszült
Falevelek hullnak, testem már megvénült |
|
 V
Bújj ide hozzám, mikor hideg a tél,
Ne érdekeljen miket susog a szél.
Ha nagy a hó, s a Nap se süt…
|
|
 V
parányi emlék evez egy lomban
érben az inger vad tüze lobban
a semmi-nők homlokomra ülnek
két magány közt szédülés az ünnep |
|
 V
Mond mi az ami késztet,
a tettnek a hevében ?
s dologra sarkal,...
emberként téged ? |
|
 V
Szél szárnyán hazafelé szállok,
csókod ízét álmaimban őrzöm,
azt mondtad, hulló csillag leszel,
és fényeddel átölelsz a földön. |
|
 V
Egy könyvnél nincs gyorsabb fregatt,
Hogy messzi földre juss,
Nincs hátasló se annyi, mint
Versoldal-Pegazus. |
|
 V
Mikor az est
csillagport
hintett
az éjre, |
|
 V
Télen éber fagy sziszeg szikra cirkusz,
Hóba térdel homloka éles mirtusz,
Szél-pöröllyel jégszeme mélye virtus,
Sokk ez a mínusz. |
|
 V
Ott voltál mikor játszott napsugár
Arcomon pihent, úszott örömár,
Szőttünk a csendből puha álmot
Gyermekien, könnyű boldogságot. |
|
 V
Te vagy:
a tavaszi természet kibomlása
bokrok és fák rügyfakadása
a megáradt patak zsongása.
|
|
 Cs
A múlt időket végigvándoroltam.
Nyugodt szelídséggel jártam az utam.
Patak vizénél olykor megpihentem.
Szerettem szépen, néha küzdelmesen. |
|
 V
Kételyek tengere hullámzik alattam
S én nem tudom hová visz korhadt csónakom.
De vitorlám dagadva az indulást várja,
S csak a horgonynak lánca mi még visszafog |
|
 V
Aranyosan figyelt Engem,
Abban bízott,kiengedem,
De mielőtt be lett hozva,
A „kiadásait” megoldotta,
|
|
 V
Nincs bizalma senkihez már,
egyedül van nagyon régen,
órákig az ablaknál áll,
s csodát keres fenn az égen. |
|
 V
Kitekintek ablakomon
Látom ismét köd van
Nagyot csalódtam az időjósokban
|
|
 V
Értelmetlenül telt az életem,
lyukas kanállal gödörbe
mertem a tengert.
Bátran küzdöttem, |
|
 V
Fut az idő, hagyjuk futni,
Talán vele többre jutni.
Fussunk mi is az idővel,
Ahogy az eldobott kővel. |
|
 V
Ezért levágatta hosszú haját,
Kopaszon jobban imponál.
Sugárzik feje, mint billiárd golyóbis,
Legyek korcsolyáznak rajta most is. |
|
 V
A jövőről ím álmodozván,
lám a lét lett a mi fegyverünk!
Isten adta hitünkben most,
ő nyújt reményt minekünk! |
|
|
|
Ma 2026. október 13. kedd,
Kálmán napja van.
Holnap Helén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
