|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Szemedbe nézek...
Ez gyalázat.
Az érzés győz.
Kívánlak. |
|
 V
Ma négy éve, hogy örök álomba szenderültél
S égi angyalokhoz kerültél
Fájdalmak fájdalmát most sem felejtem |
|
 V
Eleinte nem láttam senkit, semmit,
Csak azt, hogy mit odahordtam
Mindig eltűnt utolsó morzsáig. |
|
 V
Vágyaim a múltból,
Mindegyik hozzám szól.
Megkérdezik tőlem,
Miért hull a könnyem? |
|
 V
Kis erdei lakban
oly boldogok voltunk,
senki a világon,
nem is tudott rólunk. |
|
 V
Füsti fecskéket látott,
Fészekhez felmászott.
Éppen a fojásain űlt,
Majd hírtelen elrepült. |
|
 V
Hazájukat mind szerették
Helyüket is itt keresték
Nem találták...mind hiába
Elmentek a nagyvilágba
|
|
 V
Ma már a szex nem tabu-téma,
beszélünk is épp eleget róla.
Tanácsokat adunk, kapunk, |
|
 V
Fehér hótakaró lepte be a tájat,
tavasz lehelete még magára várat.
Ölelné a Földet napsugárnak fénye,
de a hóeséstől megszűnik most léte.
|
|
 V
esküszöm neked kék volt a duna
ezernyi nátriumlámpa fényszilánkja rezgett
felhúrozott szívem mint bárka rengő teste
az égen csillag s keskeny hold-ruha |
|
 V
Hóviharok kergetőznek,
hópelyhekből selyem szőnyeg
terült egész országunkra,
fagyos tél jött a világra. |
|
 V
Figyelni apró rezdülését
kedvesednek egy éjszakán.
Álmot feledve, – ébredését
várni, – nem kis kaland csupán. |
|
 V
Ha az ég felhőtlen, tiszta,
Derűsek a nappalok,
Legyen akármelyik hónap,
Éjszaka – csillag ragyog. |
|
 V
Hull,
Szakad a hó; |
|
.png) V
Még kormot vetít a morcos éj,
fagyos szél matat, az őrsi dombokon.
Ráncolva fut,mormol a kerék,
dacos hajnal lép, túl az álmokon. |
|
 Gy
két tétova lábnyom
csónak ringató csendemből
sóhajtó fuvallatom
csak Te hiányzol. |
|
 Gy
A környékünk hófedte táj,
Kinyílt sok háborgó emberi száj,
Az egyik része a hatalmas mennyiségű havat hányta,
Másik csoportja a spárgát „ gyakorolta”. |
|
 Gy
Egyszerre boldogok lehetünk, és szentek,
Ha nem mindent hagyunk az érzelemnek.
Boldogok lehetünk az igaz hitet járva,
Csak így juthatunk el az örök mennyországba.
|
|
 V
Mészveretes éktelen az égbolt,
Még jegesen réveteg a fény folt,
Szélsebesen végtelen a célpont,
Ily eleven, féktelen, de rég volt.
|
|
 V
Elmaradt , a szavak szívdobogásán felnőtt hit,
elmaradt, mi ezután emberi létet megistenít
elmaradt, mi lelket s szívbéli szót megízesít.
Elmaradt egy korszak halála után:a felnőtt hit. |
|
 V
Ahogy rám nézel
az a gátlástalan
csodálat a tekintetedben
oly vonzó.
|
|
 V
Oly nyughatatlanok a halottak.
Éjfélt üt az óra – feltárul egy régi ajtó.
Suttog a hűvös ízű szél: az a sötétbe sóhajtó. |
|
 V
amikor a nyak és haj közé feszül
karod amely magához húz
ahogy a holdfény az ágyon elterül
lovadon kóbor vágyad űz |
|
 MM
Ásít az éj, lopakodik,
elalszom én is,
lánggá változom..
táncolok máris
álmomban.
|
|
 V
A zúzmarára hópihék hullanak,
a kertek fehér lepelbe takaróznak
a hó csillogón visszaveri a sugarakat.
|
|
|
|
Ma 2026. október 13. kedd,
Kálmán napja van.
Holnap Helén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
