|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Amikor egy sötét felhő,
eltakarja a Napot,
úgy érzed, hogy nem lesz többé
vidám, kedves hajnalod
|
|
 V
robbanásig feszült az élet
ereim kanóca folyton ég
csontjaim csöndjét meg-megtöri
a bennem ketyegő pokolgép
|
|
 V
ölelj szorosan jól megy ez
a boldogság bekeretez |
|
 V
Jeges vízben csontig ázva,
Végzet durchmarsát kontrázva,
|
|
 V
A kabinoldalt, épp szemben velem,
(Vékonyka fal, az óceán meg én…)
Bősz hullámok csapkodták szüntelen
Az Indiai smaragdzöld vizén!
|
|
 V
két versláb közt hiszen nő vagy
valóság élén surrog a sztráda
eső hordja szét ágyamra szórja
dörzspapír-magány csalárd kő vas-
|
|
 V
Szeretnék gyermek lenni,
Mama körül téblábolni,
kérdésekkel ostromolni,
oly jó lenne átölelni! |
|
 V
Talán hétéves lehettem,
Falun éltünk... mily messzi már,
Volt egy eperfánk, úgy szerettem,
Magas lombja terebélye várt.
|
|
 V
Olyan, mint egy madár,
Aki szabadságra vágy.
Bánatosan, kuporogva,
Lesi az alkalmat, |
|
 V
Ma erre járt egy enyhe szél,
de lobbal újra égre kelt.
Sok ősz sodorta cserlevél
e lángban úszva énekelt.
|
|
 V
Lelked mélye szunnyadó parazsát,
méztől édes ajkad izzítja
forró lávaként tested vágyát
kelti, összefonódott testünk! |
|
 V
Csókba ráncolt hab puha apró álom,
Csúszott mászott elsuhant ártó átkom,
Vágyba mártott kéz suhant alvó szárnyon,
Semmi se gátolt. |
|
 V
Már csak emlék,
egy simogató kéz
Emlék már csak
a ragyogó, ölelő fény |
|
 V
Domború hasú házak
kapaszkodnak a semmibe,
vak szemükkel valamit keresnek,
de sehonnan semmi nesz. |
|
 V
Okosnak, okos telefon,
Békát használ fel, hogy játsszon,
Bekapcsolja a kis gépet,
Jönnek eledelek, szépek. |
|
 V
sejtem így éjfél tájban más szobákban
az élvezet több oktávon hegedül
én viszont gyönyörű lényedtől távol
sétálok a saját génben egyedül |
|
 V
Mi lesz veled unokám,
Hogy lesz majd diplomád?
Eladom kedves lakomat,
És otthonba vonulhatok |
|
 V
Mostanság könnyeim visszafelé folynak
Vége sincs, hossza sincs sajgó fájdalmamnak
Elönti agyamat sós könnyek tengere
S úszik benne múltunk sok-sok története |
|
 V
Hóvihar torlasztja el az utat,
Mindent pihékbe zárt a hó.
A hideg harap,vakít a porhó,
vonaglik a meztelen erdő. |
|
 V
Itt vagyunk, és együtt vagyunk,
tudjuk, örökké így marad,
mit kezdenénk egymás nélkül,
a vén padon, hol vártalak. |
|
 Gy
illatos edény a nő salamon bölcsessége
mint fullánkos fürge szárnyú méh
rájár a a csipővonalú balzsamos edényre
|
|
 Gy
Rád hagyom golyóstollamat.
Gyöngyöző poharam. Borom.
Száz félbehagyott álmomat.
Az összes meg nem írt sorom.
|
|
 H
Észrevettem. Fürödni indult,
Gyanútlanul és meztelen,
Talán húszévesen. |
|
 V
A fájdalom, a kétség, s az ártalom,
Oh, beitta magát rég, és rágalom,
Hogy feledni tud, ki egyszer félt;
Enyhülést, hogy idő majd hoz, hamisan ígért... |
|
 V
Egyszer gondolj majd te rám…
Egyedül vagy igazán.
Érezd, hogy én még vagyok
Talán rólad álmodok. |
|
|
|
Ma 2026. október 13. kedd,
Kálmán napja van.
Holnap Helén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
