|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Szekcső felé Báron át
lilás-rózsaszín csipkében
szaladnak a fák két oldalt
az út ellenében.
|
|
 H
Hogyan feledjelek, ó tegnap árnya?
Ó ifjúság, álmod szívembe lebben!
Hogy feledjem a víg napok futását.
Hogyan feledjem?
|
|
 H
Rezzen az ág, s egy apró kis lepke,
mennyire reszket ő - nincs arra szó,
repked riadtan, párját keresve,
hallgat alatta, a kút-tiszta tó.
|
|
 V
Az idei nyár oly fényes és vad
Oly szemtelenül pimasz a Nap |
|
 H
Az Úr, az én pásztorom,
Nem szűkölködöm!
Mert velem van az élő, kenyér”
És ő vezet az utamon.
|
|
 H
Késve jött a kánikula,
Amikor a nyár már oda,
Felrobban a levegő,
Holnap talán fű se nő. |
|
 H
Nem felejtek,
Mert érzek, |
|
 H
Magam mellett ülök fiatalon,
Cserfesen, önfeledt hanyagon,
Kócosan, s kontytalan,
Naivan és bizonytalan…
|
|
 V
Vészharangot kongat szívem
Éjjeli magányos örök szirten,
Hol a megbánásnak könnyeit
Szégyenkezve én, újra hintem.
|
|
 V
Lélegzik az élet,
napfényben rezeg a lélek
Mosolyok fürdenek a szökőkútban
Szellő fodrozza a víztükröt |
|
 V
Üvöltök a szélben,
Gyere hozzám kérlek!
Ne hagyj íly árván,
Még nem is éltünk |
|
 V
Csillag-ablakok nyílnak az égen
Ránk veti őrzőn szemeit az éj.
Imák szállnak néma kérésekkel
A csillaghullás vajon mit ígér? |
|
 V
Kék égen repülj velem,
Szárnyat ad a képzelet,
Hold udvarán elidőz,
Minden álmot tovább sző.
|
|
 V
Mondd mi lesz, ha már nem leszek?
Ki fogja reszkető kezedet,
ha magányban telik életed?
|
|
 Gy
vajon miért a kenyér
miért őrölt gabona
az útravaló |
|
 Gy
Elfeledett álom vagyok csupán: egy árnyék a falon,
Hullámokba veszett tükörképek fogyó sziluettje;
Tükörbe zártan, az üvegfalú szürke túloldalon
Fölöttem kereng lassan a csillagok oly békés csendje... |
|
 Gy
Sűrű csöndes az éj
mindig rád gondoltam én.
Két szép szemed tótükre
tiszta fénynek. |
|
 Gy
Őrzőm az éjszaka,
csillagsátrát testemre takarta.
Hold-magányú árnyak repkedtek bennem.
Pilláimba bújt vágyaim |
|
 H
Pozitív és negatív,
Két ellentétes sarok.
Az egyik délen van,
A másik északon. |
|
 H
a vászon mellett kikukkansz, nézel kicsit
összehúzott szemöldököd kolibri szárnyai alól
rám röppen és beszippant a pillantásod
csak aztán mozdul lelkedben az ecset |
|
 V
Repked a lepke, a fénykörön újra,
- lobban a gyertya, a szél heve fújja -
várja a párja - a szép szeme nézi -
néki mit adna a kedvese - érzi.
|
|
 V
Idők mély ködében, túl az azúr-kéken
Ideák világában már egymásé voltunk
A csillagok alatt szép jövőt álmodtunk |
|
 H
Drága Mama eljött az az idő,
a tudatod lassan tova lépett,
régen volt, hogy hozzád is benézett,
nem tudjuk, hogy meddig van még időd.
|
|
 H
Könnyű neked kis nadrágot felveszed,
rímmel tele zsebeidet megleled,
bokorrím vagy páros rím az utadban
beengeded elmédbe, a múltadba.
|
|
 H
Jöhet szellő napsugárba, fényes felhő éjszakában!
az én szívem szerelme most nincsen akadályban.
Hullik eső napsütésben, szívárványt rak égre,
földre hulló cseppjeivel vizet adott végre. |
|
|
|
Ma 2026. október 12. hétfő,
Miksa napja van.
Holnap Kálmán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
