|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Csend, s nyugalom ül a tájon,
Langy szellő cikáz a fákon,
Nézem, hogy fenn kék az ég,
Lombok közt át jő a fény.
|
|
 MM
Nem félem a halált, mert tudom,
Hogy az Úr, fogja a kezem;
Úgy lesz, ahogy megígérte,
S majd halálomban átadom neki,
Az összetört lelkem!
|
|
 MM
Tülekedő tolakodás,
lesekedő lopakodás,
sündörgő settenkedés,
Janus- arcú őszinteség, |
|
 V
babuka dúdol hajlongva
csillan a szeme és
pörög rékliben küszöbön bévül
az angyalokra ház ereszéről
|
|
 Gy
Ó Te gyönyörűséges szabadság,
mennyi vér ömlött utad porába.
Lét s halál fonódik össze benned,
vágtató századok harsonája. |
|
 Gy
Szép Menyasszony, szép Vőlegény
Elvesz Feleségül, amikor minden
Megváltozik, eldurvul végül,
Ölelésből háttal alvás lesz a szeretésből! |
|
 Gy
Oly boldog voltam, mert úgy éreztem, hogy
Megtaláltam a boldogságot,
és boldogan táncoltam vele egész éjjel. |
|
 H
A szégyen parkot,
Szégyelenem kéne.
A szégyen padra,
Ezért leültetnének. |
|
 H
Múzsámnak csókjára ébredtem reggel,
varázsa, belengte hálószobám,
mézízű, gyönyörben ringató tenger
selymébe fonódva, ilyen korán.
|
|
 V
Nappal és éjjel lassan helyet cserélnek
A szellő megpihen hullámot sem kerget
Felvillan a történelem a messze távolban
Hun és magyar együtt vívott véres csatában |
|
 H
Megint egy cím: Rímkabát…
Ejnye, a rézangyalát,
Ez aztán a téma!
Maradjak tán néma?
|
|
 H
Nem tudhatod, hogy kinek
mi lakozik lelkében,
vihar dúl, vagy szeretet,
ne ítélj, csak szerényen |
|
 H
Már rég elhagytam az imát,
S mikor hitemet túlléptem,
Mosoly született arcomon.
|
|
 H
Öreg akác árnyékában ült
hosszú órákon át
csodás kapocsban a végtelennel,
|
|
 H
Változik minden,
és ez a föld sem
olyan, mit hajdan
vér áztatott.
|
|
 H
Uram, a kín szülötte aki költő közöttünk,
s te a szerelmet adtad nekik, hogy azt imádják?
Ha felvillan a szépség, vad őrületbe esnek,
mert sóhajukba titkos kórként belopja vágyát.
|
|
 H
Vártam rád, hol sírt a szél,
s tarajos hullámcsipkék
gyászfátyolként hulltak szét
parti kövek szegletén. |
|
 V
szállnak a szavak a sok átlátszó pihék
lelkemben a vers néhány égője kiég
de a fény hámrétege amúgy is kopva
naponta túl sokat fürödtem a sokkba’
|
|
 V
Valamikor nékem is volt biztos, meleg otthonom.
Benne szép gyermekem és szerető asszonyom
Rossz sorsom kifosztott, mindent elvett tőlem,
Fiam magamra hagyott, és meghalt a feleségem |
|
 V
Ha ősz öreg leszel, s szemedre álom száll,
S a tűz elszenderít, lapozd e könyvet át,
Oly álmodóan lágy tekintetedre árny
Vetül, ahogy a múlt lebbenti fátyolát;
|
|
 V
Fáradt lelke megpihenne
de nem lel sehol nyugalmat,
lesz még szép is, nem hisz benne,
válla roppan a súly alatt. |
|
 V
Dől a pénz, fogy a pénz
s az ellentét nőttön nő.
Dől a pénz, fogy a hit
s az érték áruvá silányul. |
|
 V
Homokos a kutyám,
Szeret homokozni.
Megrázza szőrét
és ölembe ugrik. |
|
 V
Mintha kalács volna,
úgy faltuk a barna kenyeret,
Anyám hűn, vágta a szeletet,
foszlós, karéjforma.
|
|
 V
A Lét felhorgad, az Idő suhan;
Barátaim – Szent Crispin napja van. |
|
|
|
Ma 2026. október 12. hétfő,
Miksa napja van.
Holnap Kálmán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
