|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
MENNI, MENNI…
Menni, menni, minél messzebb,
Nincs ennél szebb és merészebb!
Elhagyni a megszokottat,
Felfedezni, nagy csodákat!
Ha érkezik az indulás,
Testünkben égő, forró láz!
Nem állíthat le semmi sem,
Erőnk szilárd, azt képzelem.
Nem számít, aki ott marad,
Aggódással, sírva fakad,
Akarásunk, óriási,
Mihamarabb, elindulni!
Hegyen-völgyön át, száguldunk,
Mindegy az, hogy hova jutunk!
Hódítani, messzeséget,
Meglátni a Mindenséget!
Aztán lassan, elfáradunk,
Valamerre, csak megnyugszunk!
Eszünkbe juthat, a Hazánk,
Talán valaki, vár reánk.
Vártak bizony, jó sokáig,
A temető, kapujáig.
Aki egykor szeretgetett,
Bánatában szív, megrepedt.
Merre, hova? Ha nincs senki?
Kihez lehetne elmenni?
Csapodár volt, a nagyvilág,
Hol a hely, amely nyugtot ád?
Budapest, 2013. július 9. |
|
|
- július 23 2013 16:50:01
Megrendítő igazság dalod!
Grt.szeretettel!kata |
- július 26 2013 10:59:06
Kedves Viola!
Ebben a versben mintha a saját életedet foglaltad volna bele. Elindultál Te is valamikor a nagyvilágba, magad mögött hagytad szeretteidet, s meghódítottad a nagyvilág közönségét is!
Szerintem ott van a hely, - amely nyugtot ad -, ahol valamikor megszülettünk. Mindenki egyszer oda vágyik vissza. Még akkor is, ha nincs, aki várja!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
