|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
A fűzre lomha, méla bú borult,
az este néma hurka rászorult,
hiába vágyna fényre, nem lehet,
reménye mindörökre elveszett. |
|
 Gy
Leért a szalag,leszáll a nép.
Keresi mindenki a helyét.
Kezükben lapát,csákány,
fejükön kobak.
Rajta apró fény,hogy lássanak. |
|
 M
Érett gyümölcs ágát húzza,
mézes nektár, kásás húsa;
kelleti magát mint mátka,
vőlegénye két karjába’. |
|
 V
Mennyit ér az élet neked,
a sajátod és másoké?
Értékét megismerheted,
ha árverésre felbecsülteted. |
|
 V
Éjjel beszökött szobámba,
a tegnap valószerűtlen árnya
Ődöngnek körülöttem,
álmomban zaklatják lelkem. |
|
 MM
Gépem, mint egy csigabiga,
Vánszorogva, ide-oda,
Bámul rám, üveges szemmel,
Zavarodott, tekintettel. |
|
 H
Nem tudok haragudni,
nem megy az nekem,
szeretetre hangolták
tenger nagy szívem.
|
|
 H
Három vízcsepp a föld felé hullott,
Szép csendesen beszélgettek míg estek
Kétségeikkel - nem túlzok -,
Mire jó a halál ? ezt kérdezték egyre. |
|
 H
Mikor már sírni sem tudsz
És nem vársz semmit az élettől
Leroskadó reményed Isten előtt térdel
S kérdi: Hogyan tovább?
|
|
 MM
Mégis tisztán olvasható lélektükör-igazság.
Szürke hálót fon emlékemre a rideg valóság… |
|
 V
A tó vizén a holdsugár,
fon ezüst színű koronát.
Körülötte csillagok,
ölelik, mint angyalok. |
|
 V
Mögöttem az élet,
elfogytak az évek.
Esélyek helyébe emlék,
fogadott, elzavart vendég. |
|
 MM
Nászágyon pihennek,
harmattal ébrednek,
gyöngyöt szedegetnek,
búzát csipegetnek. |
|
 H
Fakóra váltó, némult tájon
a nyájas szél erdőt cirógat,
hogy lombot csaljon róla, holtat;
s e vég szelíd – én úgy imádom.
|
|
 H
Körülvesz áldott percekkel,
Követ fényes tekintettel.
|
|
 H
Megmondom milyen az igazi szerelem,
Vak hit, szüntelen megalázkodás,
Tökéletes, alárendelt szerepben,
Bizalom, jutalomjátéka oly csodás.
|
|
H
Őszi aranyban állnak a fák,
ág-boga szűri Nap sugarát,
ünnepi díszük a lombkorona,
gyűlik a földön a dús nyoszolya.
|
|
 V
Aki feljutott a csúcsra,
kitűzi büszkén zászlaját,
nem kellett sziklát másznia,
a helikopterből kiszállt. |
|
 V
Fáradóban a test
elfáradt a lélek -
megélt szerepével
szemérmesen lépek.
|
|
 V
Sétáltunk a liget fái alatt
néztük a szomjazó virágokat.
Fejüket földre hajtották
szirmuk gyűrötten alélt már, |
|
 V
Mint eső,úgy ér a szomorúság,
rád gondolok,ki messze jársz.
Kínozza szívem fájdalom,
mióta elmentél vágyam egy vízfolyam. |
|
 V
Mondd csak
Fannikám!
Szülinapra
mit kaptál? |
|
 M
Illó olajat cseppentek,
fűszeres illat tölti be a szobát
Meditálok a jövőn, már nem várok csodát |
|
 H
A nyak körül gallér, kemény, fehér,
feszesre gombolt zubbony, sima, szürke…
A tiszt ujjából eltűnt mind a vér
a ravaszon, mely még kivárt, a fürge. |
|
 H
Félelmek éjjelén, nem jöttél el értem,
szívembe szerelmet, nem küldtél az éjen.
Sorolnám naphosszat, hogy mit nem tettél még,
de könnyemet mardossa, egy fájó régi emlék.
|
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
