|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Zenész ! közel az éj mi megőszíti hajad,
Hallani fogod benne magányod álmait,
Mikor már a lét tőled mindent megtagad,
S a túlsó part szirénhangú hívogatásait.
|
|
 V
Mézlik a szőlő, dús leve áldás, gazdag az őszünk.
Nap sugarától fénylik a táj - már foszlik a felhő -
csókja cirókál, élvezi lágyát, issza a bőrünk.
Tudtuk, a dolgos, víg szüret áldott ünnepe eljő. |
|
 V
Jött az egy szál asszony, homlokán a csillag
szemében gyöngyökkel, holdfényöleléssel.
Föld porát tapodta, szikrát szított lába
sok porontyot rugdalt pokol pitvarába |
|
 V
Ősi vértől bíbor még az ég.
Holnap is küzd ember gyermekért!
Óvja nyelvünk, s hitünk is elég
ősi vértben védett életünk. |
|
 V
Igaz szerelem csak egy van,
a többi már csak változat
Te utóbbiból gyűjtöttél be jó sokat. |
|
 M
Ó, ne legyen túl kövér, hasas,
Szeme világos legyen, barna, zöld vagy kék,
Égjenek, égessenek s ne legyen túl magas,
Ha megérint érezzem vele az élet szép. |
|
 M
Lehet szép vagy csúnya Ő,
szíve szeretete,nem mérhető.
Ha sír,vele sír,
ha nevet,kacag vele eleget. |
|
 H
Sokszor eszembe jutsz Mama,
Amikor, ilyen a munka,
Hányavetin lézengenek,
„Rúgd fel, hagyd ott” és elmennek!
|
|
 H
Eljöttél már, drága kedves," mamikám"
meleget hozva emberek szívébe,
csodás fényed beragyogja kis szobám,
virágok nyílnak lelkemben, ne tépd le! |
|
 H
Víz tükrén fátyol- táncot jár a fény
Körbejár, átölel, hívogat a mély
Halk suttoggással rám köszön a múlt
Köd lebben, ragyog a rég megfakult |
|
 H
A művész kis aquavítát*,
fél liternyit tán bevett,
s ki tudja hol, festőállványt,
palettát is kerített. |
|
Megszállt a vén nátha-sátán,
Úszom a nyűgösség hátán. |
|
 H
Illatszőlő, bársony őszbarack,
Édenkertünk bőségasztalán,
szüret múlik, s lugas sorfalán
gyümölcsfosztott, árva tő marad.
|
|
 MM
Én még senkiben sem bíztam ennyire, mint benned
és már nem adom vissza a bennem megélt perced
Nem tudlak elengedni, hát cipellek, mint kincset
akár színes kavicskincsét cipeli a kisded |
|
 MM
Ülök a folyó partján,
s emlékezem a nyárra.
A szerelemre az elmúlásra. |
|
 MM
Pendike és Bambula
mesealak figura.
Míg Bambula bután bámult,
Pendikéje gyorsan ráunt. |
|
 M
Merre jársz Kedvesem?
Csillagúton vándorolsz,
Lelked száll a végtelenben. |
|
 M
Mint bumeráng, visszaszáll a fejedre,
nyílvesszőként beletalál szívedbe.
Megsebez és ordít majd a fájdalom,
nem segítek, sajnálom, és fájlalom. |
|
 M
Tovaszökne, bújna el merengve
Olyan álmos mindig reggelente...
A folyó sem vesz vadul éles kanyart
hozzásimul fűzfáival a part. |
|
 M
megemberült, és termését potyogva,
a hullongáló levelekre dobta,
s mert csilló fényét Isten is akarta,
zöld, tüskés gömbjén átszakadt a barna, |
|
 M
Forróság csókja égeti ajkamat,
Testemben sivatagi tüzek lobognak
Magam hideg verejtékben fürdetem
Vírusok úsznak versenyt véremben. |
|
 MM
Egyszer Ő azt mondta egy estén:
Egy olyan férfi után vágyakozom,
Ki többet tud beszélni, mint én,
Igézzen meg és elkápráztasson. |
|
 H
Legényrózsa szép virága,
Csüggetegen lóg alája,
Megcsípte a fagyos éjjel,
Lelke, távozott a széllel. |
|
 H
Szivárvány-uszályon feküdtem, csöndben
szemed zselés tavában, s onnan láttam
ahogy ringatódzik testünk Est-vágyban -
szőr rejtezésben...egymásnak szántan.
|
|
 H
Szél kerget sárgult falevelet,
Napról-napra színesebbet!
Fák lombja földre kerül,
avarszőnyeg lábunk előtt. |
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
