|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Ne számold a csillagokat,
úgysem tudod már,
hogy melyiket választottad,
szép nyári éjszakán. |
|
 M
Honvédsoron port kavarnak fel az
emlékek, ott masíroztak a harctérre
a hazájukért elesni kész honvédek. |
|
 M
Életed leélted,
S mint a minta
- jégbe karcolt
most képed… |
|
 M
Aztán szép lassan,könnyű szél támad
Porszemek borítják az egész tájat
Ez már itt a közelgő Ősz arca
Jó is lesz,ha mindenki meglátja |
|
 M
Rózsaszirom, érzem harmatcseppedet,
illatodat, melyet nagyon szeretek,
hozzám bújtál, kérlek szépen ne hagyj el
szirmaidat bontogasd, most aludj el. |
|
 M
Miért szomorúfűz?
Mindenki ezt mondja,
pedig csak ágai húznak le a porba. |
|
 M
Szeretnél bölcs tudást, félni a vak reményt?
Ne hidd, hogy titkos út a boltos esti ég.
Hazug ma mind ahány, oly ékes csillagok;
csupán játszi fény- remény, testük már halott... |
|
 V
A bús éjjel sűrű csendjében,
A nyitott sötétben álló ajtó templomán,
Mint az égfátyol ezüstös festménye,
Megvilágít mindent a holdsugár.
|
|
 V
Téged néznek, engem látnak,
hátad mögött vagyok árnyad.
Tűző napnak nincs árnyéka,
árnyék a felhők játéka. |
|
 V
Sűrű erdőben bolyongok,
Kijáratot, nem találok,
Beleveszek a sötétbe,
Láthatatlan útvesztőkbe. |
|
 V
Megkövült történelem,
elporladt tetemek,
hallgatnak a sírok,
kialudtak a lángok. |
|
 M
Huncut kis arca,
Szívem melegséggel tölti meg, |
|
 M
Zord, lassú, tohonya napok,
Őszi sejtelem gomolyog,
Gyürkőzünk a hegyre fel,
S a szobor nem énekel. |
|
 M
Utcákat róttam – csendes kis falucska.
Egy hang se volt. Rozzant kunyhó előtt
magányos férfi, agg ült roskadozva,
csodálta fönn a hószín hegytetőt. |
|
 V
Látod, eljött az ősz is
ráncot redőzve ránk,
isszuk a mézteánk,
velünk vénül a kőris. |
|
 V
Négy éve,hogy elmentél
oda hol,tán nincs is fény,
nem süt a nap sugára
senki ember fiára. |
|
 V
Ismerlek, kinyitottam a lelkedet,
felfedeztem rozsda marta éveket,
megcsiszoltam, suttogtam, még szép lehet,
adj egy esélyt, nem hagyom, vége legyen. |
|
 M
Sok megkövült múmia közt
vékonyka kis szőnyegen;
virtuózként egy „motoros,”
az egyetlen ki eleven. |
|
 M
Nincs akivel boldogság
töltse be életét,
így csak fából faragta
szerelmes szívét. |
|
 M
Tanultam, tanultam, de nem eleget,
ha nem értem, s hazám sem ért engemet
Ajtókat zártak előttem,
csalódott felnőtt lett belőlem. |
|
 M
Száraz levelek tömege
szőnyeget terít a földre le, |
|
 M
Gyöngyvirág a gyöngyök gyöngye,
Kiskertjeinknek öröme,
Szívem szakad, úgy sajnálom,
Ahogy mélységből, kiásom. |
|
 M
Ezüst hegy mögött lenyugszik a Nap
A tél már az ablakon kopogtat
Forró csókok italát kiisszuk fenékig
Szerelmet játszunk egy egész életig |
|
 H
Ó, Uram ! Bocsásd meg mit mondok e csodálatos helyen,
Hittem házadban örök a szerelem,
Holdad takarjon, oltsd ki most tüzem,
Szorítsd szívét, mert ő most elmegyen.
|
|
 V
Szépek voltunk és fiatalok,
még nem tudtuk milyen az élet,
ábrándoztunk, mondd, mért' tagadjuk
azt mondtuk, semmitől nem félek |
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
