|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Harmatcseppes levéleső,
hangtalan sírása,
múló idő a szívem
szomorú varázsa. |
|
 V
Kiírtam, ha keresnének -"alfába mentem"
Csendemet keresve alámerültem
Egyre mélyebbre és mélyebbre kerültem,
Jaj, fent felejtettem a mentőmellényem. |
|
 V
Huncutságom génjeimből fakad,
mosolyom az szárnyakat növeszt
kacajom a lelkedben egy garas,
jól vigyázz rá, fial és követ. |
|
 MM
Elveszett illúziók nyomába lép
Egy ember a sokból
Sorsunkat illúziók tépik szét
Minden ember tombol |
|
 M
Jártunk már a Holdon,
Készülünk a Marsra.
Aki arra vállakozna,
nem térhet vissza. |
|
 M
Sugárhajóban
Ringva csodálom,
Mézízű lombba
Lopd el az álmom. |
|
 M
A legszebb szóval dédelgetem,
Csókommal illetem kis anyai szívét,
Boldogságot vinnék neki édesdeden,
Csakhogy érezhessem ölelése ízét. |
|
 M
A fáról lehullott levelek
ellepik a földet.
Színük mint este ,
hullámzó tenger. |
|
 M
s hajdan az eget szemlélő ágak
mind lehajoltak Hozzá,
a Verejtékező
homlokát törölgették,
|
|
 M
A holt lelke fehér galamb,
némán száll az égbe,
teste túlvilági kalandja,
megpihenő része. |
|
 M
A lemenő Nap színjátéka,
bíborvörös égi csoda.
Mint festőpalettán
a színek varázsa,
|
|
 V
Mondd ki már, az égre kérlek Téged,
Mondd ki már, hogy nincs szükséged rám,
félszavakból, hidd el én nem értek,
elmegyek, téged tündérkert vár. |
|
 V
Melléd álmodom magam ma éjjel
Hideg a szívem, ölelj, bújj közel
Te vagy melegségem, a puha takaróm
Száguldó szívemben a nyugalom. |
|
 H
Találkozásról szólnom mit lehet! –
Vártam, mint várják természet csapását;
de kezdtünk nyomban élni is veled,
nem félve ennek végzetes hatását.
|
|
 H
Ötven felett minden Élet
Októberbe fordul,
Jövő-hitek csendesednek,
S halál gyomra kordul.
|
|
 M
Mondd, megelégedhetsz-e énvelem,
akit naiv nőisége irányít,
nem tudás fáján - érzelmen virágzik,
vágy lángja perzsel, nem hűs értelem, |
|
 M
Nem karolsz lázas estén, egyedül vagyok
Könnyeim még záporoznak, megfulladok!
Nem jössz többé, de értelek, nincs az a vágy
mellyel nyitottad fájó szívem kapuját.
|
|
 M
Azért van harminckét fogunk,
harapni és rágni tudjunk.
Szép fogsor a száj ékszere,
mosolyunk villoghat vele. |
|
 M
Múlik a nap, jő barna est,
Esni kezd, telnek a tócsák, |
|
 M
Az öreg fűz csak csendben somolyog.
látott ő már ilyent-sok-sok évszázadot.
Öreg ágai a víz fölé hajolnak
hajtásai lágyan simogatnak. |
|
 M
Tétován méláztam.
Nincs hozzá kedvem.
Maradjon a pókháló.
A padlót se sikálom. |
|
 M
Itt hagysz engem, a koromsötétben,
nem érdekel, hogy félek, vagy nem
arcomon könnyek peregnek,
vizes a párnám, mikor felébredek! |
|
 M
Az iskolai tablókép talán már fakó, kopott,
Megeshet, hogy a sors, értékes perceket lopott,
Hogy a szem, színesnek látja a régi, színtelen képet,
S hogy a sors, néha kegyetlen csatlósaival tépet. |
|
 M
Sóhajt a nyár, felsír a szél
Harmat könnyet hullajt a rét
Nyár ékeit learatták
Ronggyá lettek színes ruhák |
|
 H
A kőbaltámat, asszony, add ide!
És bőr ágyékkötőm után se nyúlj!
Hallgass, szavadba nem látok bele –
a tűzhöz ülj, s vigyázni rá tanulj!
|
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
