|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Házam ajtaján belép az ősz borongása
Elmúlás szele tördel korhadt ágakat
Száraz leveleit hullajtja életem fája
Emlékek lapulnak az avar alatt. |
|
 M
És elhagyott a nyári éj,
Amíg a hárs alatt vártalak,
Kiszáradt, szikes lett a rét,
Lelkem elfáradt, megszakadt. |
|
 M
Csendes őszi hétvégémen
Bach zenéjét
Hallgatom. |
|
 V
Kacagva messze szállt a nyár,
helyére hűvös költözött,
mélyült a bánat árka már,
fakóvá, bússá vált a táj, |
|
 V
Nem tudtak az angyalok könnyeket ejteni.
Leomoltak a menny-biztos menedékek,
szárnyak nélküli kisbabák lettek csupán.
Szemük égi fénye sötétben rejtekezik |
|
 V
Sugdolóznak a fák a kései nyárban...
fejüket összedugva halkan motyognak -
leülök alájuk, egy padon lesz árnyam
figyelek szavukra, magukkal sodornak.
|
|
 V
Ellep a csend,
megfojt a nesztelen idő.
Néha mozdul a függöny,
mintha lopódzna mögötte valaki, |
|
 V
Egymásé vagyunk összebújva
A Nagy Világ újra meg újra
Szól az ének, s a dobok hangja
Életet adó Éva hangja |
|
 V
Piszkosszürke Duna vize örvényeit
rejti, rejti előlem, ősz fejemet kíméletlen
sodorja, csavarja és lehúzza le a mélybe.
Az ki látja keze, lába reszket, reszket. |
|
 V
A folyó partján,
nézem a távoli erdőt.
A fák leveleit enyhe
szél simogatja. |
|
 M
Csókollak százszor, égsz a vágytól,
hogy szeretkezz újra velem,
erről szól életünk, mi másról?
Egyedül Te érintsd kezem. |
|
 M
Tudd, visszanevetek rád a virágokból
Ha szenvedésed nagy lesz, estéim hívd, s ha hiszed
Jönni fogok, megérintem kicsi szíved.
|
|
 M
Hiba volt cifra égre szivárványt festenem,
mint üstökös feltünt, s tovaszállt hirtelen
Álmok csillagútján rózsaszín köd lebben,
Barátom pára volt, elillant az éjben. |
|
 H
Azt álmodtam, hogy tűz ég,
s rekedt hangom hallik:
„Ne menj, pajtás, ne menj még,
majd csak ha pitymallik!”
|
|
 H
Ne légy senki árnyéka,
|
|
 Gy
Hunyorognak a csillagok,
őszi ködök könnye potyog.
Falevelek leperegnek,
kismadarak dideregnek. |
|
 Gy
Mosolyodat újra látom,
már itt vagyok a szívedben,
szoríts, ölelj, már nem fázom,
rajtad kívül más nincs nekem |
|
 Gy
Őszi fasor sorfalat áll,
megmaradni egyként kiált, |
|
 V
Lebukóban a Nap, sötétedni kezd már,
Felbukkan az égen sok csillagkeresztpár,
Az alkonyat után az éj is betoppan,
Méllyé válik az ég a holdfénykorongban. |
|
 V
Hajnal szele megbújik fák ölelő ágán,
Rózsaszínbe öltöztette az ég fodros szoknyáját.
Zsabó fodros blúzán igazgyöngyként ragyog,
Beleazsúrozva kíván Boldog Születésnapot!
|
|
 MM
Fehér falakon rozsdás a repedés,
borostás arcod májfoltos. Lázas epedés
a harcod. Magadon hordod a jeleket. |
|
 MM
Ha egyszer arra visz utam,
ahol a szerelem lakott,
ablakán bekopogtatok,
szomjamat oltó, hűs kutam. |
|
 MM
Tudod, megbékélne szeszélyes örökviharom,
Hogyha létezni tapasztalnám a nemlétezőt,
Ha: mielőtt búcsúintésre emelném karom,
Csak egyszer, lassúdó szívemhez szoríthatnám Őt. |
|
 MM
Jó volna sírni, de nem tudok,
elsírtam minden könnyemet,
rengeteg volt a bánatom,
már semmin sem könnyezem. |
|
 MM
Gallyait hagyó, elsárgult levél
arcom színe e gyötrő alkonyon,
megtalálsz engem, de ne jöjj felém,
a gyöngyszem széttörött az avaron |
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
