Napkorong

A művész kis aquavítát*,
fél liternyit tán bevett,
s ki tudja hol, festőállványt,
palettát is kerített.

A többi már apróság csak:
kell egy élő aktmodell…
Ni csak! – mennek formás lábak,
s rajtuk fenn egy büszke fej!

Vénuszhoz a festő futva:
„Azt beszélik, tudod-e,
az övéhez simán jutna
Dante a pokolba be!

Veled nem megyünk pokolra,
árnyak, hideg odalenn…
Hallgass rám, Leonardora,
s vesd le ruhád sebesen!

Részemről egy fix ígéret:
pucéron sem bántalak –
Hadd rajzoljalak le téged,
mintázni is van agyag!”

De a kis nő: „Ilyet velem
senki fia nem tehet!
Katolikus vagyok, hitem
tiltakozik módfelett!

Még hogy így elpimaszodni!
Mindenki csak leteper!
Leonardo, hej, da Vinci,
olyan vagy, mint Rafael!

Iskolás koromtól kezdve
megvetem a léha nőt!
Hogy a mű kedvéért? Persze!!!
Lássunk előbb esküvőt!

Aztán majd a nászi ágyban
levetkőzünk, s úgy teszünk…
Hogy zseni vagy? Kitaláltam!
De nekünk is van eszünk!”

„Mivel ihlet, sőt, extázis
tört reám, én feladom!” –
rikkantott a művész máris,
és esküdtek aznapon.

… Dolgom volt egy nővel régen,
történt mindez éjszaka;
úgy nézett ki, mint a képen,
Mona Lisa volt maga.

Ez a kígyó Sorrentóban
barátnőknek kérkedett:
„Egy tudóst leszólítottam,
s így szereztem férjemet!..”

Robotolt ő másfél évig,
pénzt fialt a szorgos agy,
Gioconda somolygott végig:
művészkém – de marha vagy!

A kép mosolyának titka
dalból ismert, nem vitás:
a női nem nevet rajta:
ó, férfi naivitás!
______________________________

*/ aquavíta (olasz) - pálinkaféle

Hozzászólások

kandracs roza - október 08 2013 10:04:20
Kedves Dávid..újabb gratula neked...Róza/Lexi

Szollosi David - október 08 2013 23:03:15
Lexi, köszönöm! Ajánlgassál másoknak is, mert az érdeklődés nagyon gyér... Már nem is tettem föl az orosz eredetit, mert így is hosszú... Szerintem vicces versként is lehet olvasni...