|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Tétován merengő most a napraforgó,
merre forduljon, hisz' elbújt a nap,
heteken át csupán meleg árasztotta,
de most végre ihat, esővizet kap. |
|
 Sz
Szüretel a család,
a szőlő megérett,
ez a nagy meleg
ő-vele, csodát tett.
|
|
 Sz
Segíts minden rászorulót,
adj Te kérés nélkül,
megteheted, mert rád borult
szeretet is végül!
|
|
 Sz
Sápadt fellegek közt,
csillagok halványlanak az égen,
szomorú vagyok a babám elhagyott
régen.
|
|
 Sz
Hadüzenet nélküli háborúk
pusztítják az emberi világot.
Városokat romba döntenek,
|
|
 V
Összeteszi két kis kezét,
úgy áldja ő szent Istenét,
értelmét még nem tudhatja,
mégis igen szépen mondja. |
|
 Sz
Harangszóval ébred a hajnali fény.
- Micsoda az élet! - így a lelkes rigó
örömteli koncertet vezényelvén, s
harsog több szólamú, sok szárnyas trió.
|
|
 Sz
Fény kikandikál
A hajnali felhőkből.
Sugara, villog.
|
|
 Sz
A tenger elnyelte a háborúkat,
a mélyvíz ágyán roncsok fuldokolnak,
a hadseregnyi halak szomorúak,
és sós temetőn nyugszanak a holtak.
|
|
 Sz
Ám engem inkább a tenger bája vonzott
Körös- körül messzire elláttam
A sok fodros felhő víztömegre bomlott
Mint kék kupola, mely zabolátlan.
|
|
 Sz
Hosszú évek óta várlak,
Te nem láttad a könnyemet,
szerelem, mondd, így, hogy fájhat?
Lehet ilyen bú, s gyötrelem?
|
|
 Sz
Virágcsengettyűk csengnek,
Mily bájos bókolás,
Derűs madárkák zengnek:
Tavasz, te szép, csodás!
|
|
 Sz
Álmomban, ott jártam, felszálltam az égbe,
a tévé felett lebegtem, halkan-sötétségbe.
Nem nyitottam szemem, féltem, hogy meglátom:
szárnyak nélkül lebegek, a szürke láthatáron!
|
|
 Sz
Ha egy ország erősödik,
népessége gyengélkedik.
Mindenki annyit ér, amennyi vagyona,
|
|
 Sz
Kérdeztem a bölcs embertől
Mit várhatok még az életemtől.
Van-e még remény egy új viadalra,
Százszor szép lányok csókjaira ?
|
|
 Sz
Ahogy múlnak a napok,
Bizonyságot úgy kapok:
Kár volt ez a nagy hajtás,
Önmagamat becsapás!
|
|
 Sz
Túl meleg van kisszobámban,
ám didereg szívem, lelkem,
mint a vessző, reszket testem.
Gyógyírt lelnék karjaidban...
|
|
 Sz
Te isteni eszme,
mit fel nem fog az elme,
abszolút formában nem létező.
|
|
 Sz
Vörösbe borult a horizont,
az égbolt tiszta színarany,
a felhők tűzpirosban, meg
violakékben bontották
|
|
 Sz
Ahogy nincs soha lelke az időnek,
Hódolnék, ama perverz élvezetnek,
Hogy a pillantásomat tövig döfném,
Háta közepébe, nem erőlködvén.
|
|
 Sz
Mi változtunk, öregedtünk tán,
elfáradtunk a sok gond között,
de sok fiatal még egykedvűbb -
nem a kor van minden mögött.
|
|
 Sz
Ha a szerelemnek, szeretetnek vége,
sajnos a megszokás tart össze,
rá kell jönni, hogy hiába nem vagy képbe'
|
|
 Sz
S mikor a hajnal lángra lobban,
ébredve, ott, a két karodban,
íriszem fénnyel fonna körbe,
s ragyognál benne mindörökre!
|
|
 Sz
Az utca mindkét oldalán
a házak még alusszák
álmukat, levegő sem rebben,
|
|
 Sz
Búzatábla, mint
A tenger, úgy hullámzik!
Kalász is szédül.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
