|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Az ember olykor elmereng,
és gondolatban fent kereng,
hol nincs határ, és nincs bilincs,
hol törvény sincs, s tán semmi sincs |
|
 Gy.
Ha átnézel rajta, látod a világot,
a ragyogó Napot, kint nyíló virágot,
szellő által borzolt, lengedező ágat,
földbe gyökerezett, állva maradt fákat. |
|
 Gy.
Megérint a szenvedés,
a sebem csupa parázs,
nemtörődöm a fájdalmammal,
mi a sebemből újra és újra virágzik, |
|
 Gy.
A Hold-kávéház teraszán,
Csak egy fiú, meg egy lány.
Mozdulatuk kicsit fura.
Oly szerelmes, olyan suta! |
|
 Sz
Hajnal sápadt fénye dereng,
s én nem alszom még,
a köd fátyolos füstként terjed,
szürkés ezüst-kék.
|
|
 Sz
Földünk összes mérge sem elég
őt jól kihajtani;
csak Krisztussal lehet végleg
szívet tisztítani.
|
|
 Sz
Sok kis apró, törékeny fecske gyülekezik,
ismerős fészkétől bánatos dallal búcsúzik.
Könnyét hullatja, ám lassan felszáll, elvonul
messze- messze délre, szívem féltőn összeszorul.
|
|
 Sz
Felhők metszésénél, kereszt formát láttam.
ragyogó időben, zöld és meleg tájban.
Mintha Isten akart volna, ezzel nekünk jelezni,
mindnyájunknak, akik Őt, akarjuk szeretni.
|
|
 Sz
Már
Nem vagy.
Vissza tért
Szabadságom,
|
|
 Sz
Mielőtt megszülettem,
korább létezésemben
anyagtalan idea voltam,
|
|
 Sz
apró
talpai
nyomán éled
alvó természet.
|
|
 Gy.
Kemény az éjjeli madár maszkja,
s az átélt akkordok
elvesznek a dombok övezte völgyben,
szerelmem arca mélyen ráhajlik a kék vizére. |
|
 Gy.
Tanulj drága, tanulj mindent,
meglásd szép lesz ez az élet
okos gyermeknél tudd, nincs szebb
drága szüleidnek fénylesz! |
|
 Sz
Két viharvert lélek,
a nagy ködben eltévedtek.
Majdnem elvesztek míg végre
egymásra leltek
|
|
 Sz
Mondd még, s én hazug szavaidon át,
Iszom bársonyos keserű fiolát,
Mérged az én mérgem már,
Bár tudom, ez mind ostobaság.
|
|
 Sz
Gyönyörű lány-arca, pompázott a mennyben,
csillogtak szemei, káprázatos-szépen!
Tisztasága harmat, ragyogása napfény,
egy angyal volt ő, s állt ott, tündérleányként!
|
|
 Sz
Indul reggel, múló
Szeszéllyel, kedvünk még alszik.
Napfény-sugár ébreszt.
|
|
 Sz
Szegény szakadt, rongyolt szíve
aludni küldte őt,
nem látta, hogy ezüstszínűn
a nap nyugatra dőlt,
|
|
 Sz
Ki akart itt öregedni, megöregedni?
Jó lenne csak, vidám napokra emlékezni.
Kérdem én, a rosszakat muszáj őrizgetni?
|
|
 Sz
Nem is bírom ki, hogy egyetlen nap
ne lássam a kis drágámat, azt az
édes, gyönyörű kis unokámat,
a mosolygós, gőgicsélő kis angyalkámat! |
|
 Sz
Búcsúlevél ez édes angyalom,
mit írjak, nem tudom.
Szeretnék mindent elfeledni,
emlékeinket eltemetni,
|
|
 Sz
Minden gyöngyről tudom, mikor s honnan lett,
őrzi őket mélyen a jó emlékezet.
Megkönnyíthetik majd a búcsúzást.
|
|
 Sz
Az éjszaka kipréselte könnyeimet.
Elhintettem magányosan kóborolva
az utcákon. Pirkadat tájt a nap össze-
szedte, felnagyítva tündöklő erejét.
|
|
 Gy.
Egy fénysugár kint rekedt szótlanul,
a megkopott, korhadt romok között.
Érző hittel szomjaztam az újra,
mi volt, inkább hagynám magam mögött. |
|
 Gy.
Kiskertemben álmukból
búskomoran kinyíltak
a szellőrózsák...
a szerelem lenézést áraszt. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
