|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Egy fénysugár kint rekedt szótlanul,
a megkopott, korhadt romok között.
Érző hittel szomjaztam az újra,
mi volt, inkább hagynám magam mögött. |
|
 Gy.
Kiskertemben álmukból
búskomoran kinyíltak
a szellőrózsák...
a szerelem lenézést áraszt. |
|
 Gy.
Lágy és puha bőrét, simítja a szél,
a Holdtól fényes arcát, őrzi most az éj.
Tündöklő köd szitál, harmata felüdít,
színek kavalkádja, álmokba szenderít. |
|
 Gy.
Feledjelek, arra kértél,
rendben, megpróbálom
ne írj majd ha újra félnél
szétszakadt egy álom! |
|
 Sz
Jaj, neki, ha élhetetlen,
Annak sorsa, menthetetlen,
Aki mindig másra szorul,
Ne szépítsük, folyton koldul!
|
|
 Sz
Látszólag asszimilálódik az ember,
Mert, ezt akarják hinni a többiek.
Lélekbe persze, hogy… ilyet nem mer,
|
|
 Sz
Élet-poharam kiürült,
élvezeteken csömör ült,
puha volt lelkem, megkövült,
gondolatomra féreg ült.
|
|
 Sz
Jegenyefák vezettek a házhoz
Utam során, melyek rég nem láttak.
Hűségesen bólogattak felém,
|
|
 Gy.
Mindenre ügyelve, lassan haladok előre egy úton,
amit önmagam vágok.
Lépdelek,
hogy tudjak visszafordulni, |
|
 Gy.
Valamikor régen az emléke is
Megkopott már,mikor először
Láttam a hatalmas Niagarát. |
|
 Gy.
Kizártál az életedből,
de nem mondtad, hogy vége,
nem adtál több fényt teredből
de volt eredménye... |
|
 Gy.
Ki emlékszik rám, ha már nem leszek?
Ki mond értem egy imát?
Vajon, nyílik majd síromon virág,
hogy ha én már elmegyek? |
|
 H
A múlt, mint nagy sziklafal, a tényeket őrzi rég,
Meg a régmúlt történéseit nagyon védi még…
A múlt orma csak, fel, olyan nagyon magasba tőr,
Kutakodás közben a saját magányom gyötör…. |
|
 Sz
Tudod, mennyire szeretem,
ha fénylő barna szemedben
cirmos pöttyök mosolyognak,
|
|
 Sz
Ma délben hullámzott az éter.Tikkasztó hőség volt.
Csorgott a hátamon és a homlokomon a veríték.
Lassan az égre rajzolt a szellő egy felhőfátyolt.
majd váratlanul megjelent egy sötét, morcos fenyíték.
|
|
 Sz
Hogyha manapság még hullócsillagot látok,
Nem remélek semmit, nem bízok, nem kívánok,
Csak nézem amint elvész sebesen, örökre,
S az jut eszembe, már nincs szükségem semmire,
|
|
 Sz
Halkan szivárog át a nyári légen,
hízeleg, suttog-csiklandoz a szélben
az este nyugtató csend szimfóniája,
minden angyalnak kelleme, bája.
|
|
 Sz
A természet áhítatos csendje
ígéretekbe burkolva,
csókolgatva belénk simul,
|
|
 Sz
Kettőnk között áll
egy bizonytalan, puha tükör.
Olyan ferde, hogy nem látom magam,
és te sem látod magad,
|
|
 Sz
A szerénység nemes erény,
aki szerény nem sikeres,
de ha mégis, büszke lehet.
|
|
 V
A szerelem eljön, hirtelen-szunnyadón!
álmaim tündére rámnézett, andalgón.
Furcsa csillagok közt, álmodoztam róla,
ezüsthintón utazott, a csillámporos lányka. |
|
 H
Hogyan? Szerelmem te még álmodod a tavaszt?
Gondolatod még ott jár a virágos réten?
Nem mondtál le az álmok idejéről, az esti órák terveiről?
Titokban még várod a leveleket, mint valami ifjú lány? |
|
 Sz
Fénylő az égbolt,
Csillagok vakítanak.
Hűsítés nincsen.
|
|
 Sz
Gyermekként sokszor fürödtem a szigeti strandon,
gigantikus hullámokat vígan néztem a parton.
Ott a sok medence és remek kalandok vártak,
tomboló, tikkasztó vágyai dúltak a vad nyárnak.
|
|
 Sz
Szerencse fia vagy, áldjon meg az Isten,
Körbe-vesz a siker, így panaszod nincsen.
Munkádban jeleskedsz, többször kitüntettek,
Amerre vándorolsz, becsülnek, szeretnek!
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
