Napkorong

Tömegben is
egyedül lehetsz,
magányos, elveszett.
Körülötted zavaros káosz,
értelmetlen zajok,
vadul tülekedő emberek,
tolongó, lökdöső ismeretlenek...
Sodródsz elveszetten köztük
menekülsz tőlük, velük.
Lelked mint kiürült raktár,
hervadt ideák poshadó szára,
orrfacsaró a bomlás virága.
Elrepültek a gondolat- madarak,
üres fészkükben néhány kimúlt fióka
bomló teteme maradt csak.
Sivár a házad, fala omlatag,
álmodban látod a holt barátokat,
hívnak a hangok, intenek,
és megígéred: már készülök,
poggyászt nem viszek,
egyedül - én megyek.
igyekszem kerülni
az önző tömeget.

Hozzászólások

gyongyszem555 - szeptember 06 2017 09:50:37
A tömegiszony rettenetes dolog drága Sarolta, de tudom, hogy a versed nem erről szól. Az egy kegyetlen érzés, amikor emberek között egyedül érzi magát az ember. Süket fülekre találva, vakon sétáló emberekbe botladozva sétálunk és a közöny követ bennünket. Az emberek közönye!

Szeretettel olvastam igazságról szóló versedet.
Gratulálok!
Évi

orok szerelem55 - szeptember 06 2017 13:38:51
Kedve Sarolta, nagyon rossz érzés, érezni az emberek közönyét. Mikor az eberek saját világukban élnek, senkit eszre sem vesznek, sokszor még a szeretteiket sem. Szeretettel olvastam versed.
Margit

ElizabethSuzanne0302 - szeptember 06 2017 19:35:52
Szeretettel olvastam igaz, bölcs versed, gratulálok: Zsuzsa

Zsolesz25 - szeptember 06 2017 23:30:58
Kedves Mamuszka!

Sok a közömbös, hétköznapi, szürke, már már életunt ember, mai világunkban! Óh, hát tudom én, milyen nehéz ez, hogy megtaláld, az igazat, és a szépet, az őszinte embereket! Én is őket keresem, a mostani munkatársaim, és pár barátom, szerencsére jó, és ismerek, sok jó embert! Az igazat és szépet keresni kell, mint egy kincset, de hiszem, hogy megtaláljuk egyszer akit akarunk. Nekem is biztosan létezik egy másik felem, egy lány aki igazán vonz, aki tetszik, aki jó, aki szép, és őt meg fogom találni, és Ő engem! Oka van, hogy nálam ennek még, nem jött el a napja, de talán majd holnap! Bíztatlak nagyon! Keresd a jót! A szépet! Az igazat!