|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Az új érzelem, kell nekem?
Nem, ezt sosem tehetem
Mert Ő szeret engemet
Viszonozza az érzelmem |
|
 Sz
Február, itt a nyár! vagy mégsem?
ma verejték, holnap didergés,
hova lett a négy megszokott évszak?
|
|
 Sz
Zöldje felejtett
fák kérgén kaparásznak,
és csak a létfenntartáshoz elég
csip-csup ennivalóért
|
|
 Sz
Gyógyítja az idő
kopár vidékeink’,
sivár földjét beülteti
csendben a menny szerint.
|
|
 Sz
Így a tél végén,
Már meghalatnánk a jeges környezetet.
Tavasz elején,
Már inkább várnánk a nyári hévségeket…
|
|
 M
Én is szenvedek
Nagyon szeretlek
Nem mehetek |
|
 M
életteli a perc
az óra még inkább
kedvemre úgy felelsz
mint kéznek int a láb |
|
 M
Azért tudom, hogy szeret,
az estben szívem oly nehéz,
csókja nem is volt ízletes, |
|
 M
Felkiáltanak a magasságos égre
világszabadság,Isten hívője.
Megértük ezt a napot is mikor
az ember szabadon gondolkodik. |
|
 M
A virtuális világ nem valós, de igencsak hasznos.
Sok magányos, szenvedő szív dobog, a képernyő előtt,
Űzné magányát, vívja harcát egy szóért... igaz harcos, |
|
Noha itt vagyunk még oly sok hosszú év után,
S meglehet, hogy bele sem keztünk még igazán,
Az útba mi számunkra oly sok mindent rejteget,
Mit csak úgy ismerünk, mint a nagybetűs életet, |
|
 M
Te vagy a legszebb dal, bennem élsz,
ó, rügyfakadás, ugye mesélsz?
Ébredő bogárka te beszélsz?
Itt a tavasz, tőle mit remélsz? |
|
 Sz
Valamikor
mindenki vár valakit,
akar tőle valamit.
|
|
 Sz
Küldöm a várva-várt kávét,
Mondd mért szereted a másét...
Inkább igyál limonádét,
Vagy rágicsálj karalábét.
|
|
 Sz
Állj meg egy pillanatra,
nézz ki a hófedte kertbe!
Kandikál egy kis virág,
körül néz a fagyos csendbe.
|
|
 Sz
Erdő, csak nyögve
Viseli! Borító jég.
Sok megfagyott csepp.
|
|
 Sz
Megmondom, hogy kik hazudtak,
Vagy valamit letagadtak,
S ha még fele sem igazság,
Mit számít az, csak a világ
|
|
 Sz
Én a múltból jöttem eléd,
hogy a jövőbe vezesselek
S ím, most már itt vagyunk
mert idáig hozott a sorsunk
|
|
 Sz
Vágyunk a múlt éles szeme elé,
ki tán megszégyenít,
vagy épp’ égig emel fel,
érdem szerint.
|
|
 Sz
Tündöklés véget ért, könyörtelen a tél,
hópelyhek fogsága, dermesztő hidegség.
A dérbe zárt bimbók, egymáshoz bújnak,
jégkönnytől olvadni fájó, de nem tudnak.
|
|
 Sz
Szemet hunyva, semmibe bámulok, kergetek ábrándot,
Mily’ meghitt, békés lelkiállapot.
|
|
 Sz
Keresem a békét mióta élek, de nem hajlik rá ez a test meg a lélek,
A könyvek metaforái mindig szépek, de csak kitalált nem valós érzések,
Félem a harag urát, ki uralja minden szavát a körmönfont éles nyelveknek,
Rettegjenek kik az egóval beszédbe elegyedve naivan fellélegeznének,
|
|
 Sz
Lelki párnád szegletén, nyugtatod a fejed,
Álmodsz de, ernyedtségedben mozog a kezed…
|
|
 Sz
Hív az erdő, csalogat,
béke csendül,
dér csipkézte ágain,
néma csend ül.
|
|
 M
Szól az egyik : -Mit gondolsz
merre megyünk ? - A másik,
- gondolom mi elvesztünk - |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
