|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Bolyongott a lelkem, álom és valóság határán,
rongyos felhők kacérkodtak, reményem forgácsán.
Mit érzett anyai szívem, tőrdöfésként sajgott,
életharcomat megvívtam, őszbe ringatott az alkony. |
|
 V
Mikor Isten életet adott,
Vállamra egy nagy terhet rakott.
Azt mondta felsírva, küzdj gyermek
Boldogságodért, békességért, |
|
 Sz
Elűzni magányod,
Gyűretlen lepedőd gyűrni…
Régen várt óhajom.
|
|
 Sz
Úgy érzem valahogy
más ez a reggel.
Bár süt reám a Nap,
de már csak keggyel.
|
|
 Sz
Őszi eső, hull, csepereg,
Szomorúfűz is pityereg,
Leveleiért hull könnye.
Én Őrá várok, eljön-e?
|
|
 Sz
Vannak különleges emberek,
Kik nem nagyon értik az életet.
Mások igazaiban hemperegnek,
Amikből soha nem engednek.
|
|
 Sz
Mint az életet adó tavaszi szél, mi lágyan felém kél,
Lelkemben minden szavad csengő hangodon él,
Csak a szívem remegi rettegőn, hogyha elveszítelek,
Ha holnap már nem leszel nekem, tovább én sem élhetek,
|
|
 Sz
Szeretem én a nőt!
Jó, ha nincs… de, jobb, ha van,
És társaságomban van.
Vágyam: szerelmes nő!
|
|
 Sz
Magányt szerető,
de mégsem egy magányos
ember vagyok, kit
ablaknál ülve
|
|
 Sz
Szeretnék élni
Szépeket írni
Sohasem félni
Szeretnék szeretni
|
|
 Sz
Éjfél elmúlt már rég, neonfényű az ég,
A gyárban akár mindig, ezer lámpa ég,
Pár szúnyog odébb száll, jobb is nekik,
Legalább a véremet addig sem veszik,
|
|
 M
Lajos persze nem sejt semmit,
miből ehet ilyet, s ennyit! |
|
 M
Hajnal, ha jön a kert alatt,
Ólmos nehéz csend tapad,
Levelét hullajtott fákra,
Félve sejtett, elmúlásra. |
|
 Sz
Lovak szemében a lelkeket látom
akik ellovagoltak a ködben messze.
Zabla, kengyel, sallang, szélnek eresztve
Fényes paták halk ütemet sem kopognak
|
|
 Sz
Régi fényképeket nézegetek
Lassan a múltba révedek
Ahogyan az eszembe jutnak
Összefutnak a könnyek
|
|
 Sz
Hogy még mennyi van hátra, azt bizony nem lehet tudni,
Mert nemcsak jóba, de rosszba is bele lehet futni...
Életben a rosszat sajnos, nem lehet átaludni.
|
|
 Sz
Fák, bokrok meséltek,
Vágyaink célt értek...
Hiányérzet, nincsen lelkembe...
|
|
 Sz
Szőke gyerek volt az álma
Túl fiatal volt, kaland vágyra
A fiú hitegette,játszott vele.
Elhitt mindent amit mondott,
|
|
 Sz
Dalba kezd az őszi szél,
Könnyet hullat sok levél,
Deres kopott hegedűn,
Narancs- bánat dérbe hűl.
|
|
 Sz
Némán ballag az éj,
Lepelbe bújtatva a tájat.
Már mindenki aludni tér,
Csak az én szemem nem fáradt.
|
|
 Sz
Nekem is van pókosom,
miben a pók nem oson,
hanem ezerrel
szövi a hálót.
|
|
 Sz
Bár merre sodor az élet,
Nem találok arra szépet,
Mindenfelé az enyészet,
Szüntelen engem kísérget.
|
|
 M
Életem, már múló…
Nem volt mindegy, ki voltam én,
Ezeregy éj múló telén! |
|
 Sz
Ázsia – ázsió
Bordeaux – boros hordó
Manila – vanília
Románia – pirománia
|
|
 Sz
Abrakadabra így szól a varázs
Varázsszóra indul pálca, palást,
Varázsige bűvös, jót vagy rosszat
Gonosz erő kondérban fortyoghat.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
