|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Aszott termetét a szél kerülgette.
Egy szélroham arcába vágott,mitöl
Megremegett,gondolván : Én is
Megyek, az életem itt befellegzett !
|
|
 M
ő is tudta, én is tudtam milyen „ügyesen” mosok. Anyánk
szorgos kezéből áradt az akarat, szeretet, tiszta ruha lett.
Soha sem felejtem el, fáradhatatlan kezének melegét,
az ég sem homályosította el ragyogó kék szemének szépségét. |
|
 M
Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál,
Miért nem hallom, hogy a túlvilágról a visszhangom visszaszáll? |
|
 M
Terhük nehéz, ám letenni félek.
Tűzre vetnem kéne őket... égjenek,
Csupán a szépek soha el ne tűnjenek, |
|
 M
Nézem távol fenn az Ég-vizét,
Hallom a madarak énekét,
Felhő mögül a Nap integet,
Csodálom az izzó végtelent. |
|
 M
Lélektől-lélekig, minden tova szállt,
angyal a felhőkben, dicsősséggé vált.
Útjában fényesség, csak egy helyet talált,
ott hol a békesség, végleg hazatalált! |
|
 M
Nyugalmas a nádas ,alszik a sás is,
nőszirom levelén apró csiga mászik.
Álmukat őrzi gyékény buzogánya,
tó fölött kecsesen köröz egy kánya. |
|
.jpg) M
Míg szárad ruhája,
Nálam lesz dárdája...
Asszonya úgyis csak lármázik... |
|
 M
Semmi vész! Lett újabb öröm,
Teremtőmnek, megköszönöm!
Itt vagytok Ti, Írótársak,
Része, óriás Családnak! |
|
 M
Lépj hajlékomba
Jézus urunk
Áld meg asztalunk
fényeddel |
|
 M
Édesanyám muskátlis ablaka
Szeretettel kirakva-kirakva
Az én babám csókot lopott alatta
Szeret engem soha nem tagadta. |
|
 M
Most én nézek utánad, mint Te akkor,
mikor eljöttem!
Sorsod vajon jóra fordult?
A "miért" fülemben most is zakatol! |
|
 M
Könyv!?
Tudás csírája a könyv.
Olvass hát!
Lehet meséskönyv. |
|
 M
Az Ősz, a gyönyörű színeivel,
mindig meghat, szerettem,
azt mondják, az elmúlás jele,
majd, úgyis elmegyünk a vég fele'. |
|
 V
Hamis a lány,az volt mindég,
Mosolyába száz ördögség.
Szemeiben varázslat ég, övé
Leszel,mielőtt ráeszmélnél ! |
|
 V
Semmi sem olyan gyönyörű, mint a varázslatot vonzó erdő,
olyan mint a lélek... a falevelek imádják árnyékos titkaikat,
és sehol másutt nem tudsz úgy elveszni,
mint a keskeny ösvényein... hol a zöld boltíve megbabonázza a szemeket. |
|
 V
Beszélget a sok levél,
Míg pörögve földet ér,
Oly jó volt ott fenn a fán,
Üde zöld-szín nyoszolyán. |
|
 Sz
Csodáltam a tenger vad haragját,
Szerelmem nyugtató pillantását.
Távoli hajók vitorlát bontva -
Szél röpítette, habokat hordta.
|
|
 Sz
Húztam magammal a bánatot,
Mint ökör az ekét, mikor szántott,
De ágaim lágyan; törzsem körött
A földön, nem karcolt, csak söpört.
|
|
 Sz
Atyám, oly nagyon hová siet...?
Jöjjön, meggyónom bűneimet!
Nem akar a férjem...
|
|
 Sz
Egy cseppben a tenger, simogat, megver,
Nagy utat jár be, nap sugarán fel,
Majd lehullva éltet,
Útja soha nem ér véget.
|
|
 M
Naiv hitem ára
testem pusztulása,
fájdalmak, szenvedés,
halál óhajtása. |
|
 M
Havas táj, vagy meleg, vagy egyik sem csak tavasz,
hamar megtanultam, hogy te még nem itt tartasz.
Megmaradsz a fénynek, átjár minden lélek,
gondolatok szálltak, jöttek megérzések.... |
|
 M
Képeiben az ősz olyan, mint a múló szerelem,
nyárias homlokán a legendás időkből felsejlik
egy festett szent lány, mit az ismeretlenség alkotott, |
|
 M
Egyik sem számít a végre,
Mi lesz a következmény?
Pedig gondolható lenne,
Nem lesz egy főnyeremény! |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
