|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Vannak emberek, kik élik nyugodtan
A mindennapi életüket,
És vannak, akik arra születtek, hogy a
Világ megismerje nevüket. |
|
 M
A világ lehet kegyetlen, lehet,
De én akkor is kezem tárom,
Ki mondva a legszebb szavakat,
Én a Te országodat várom!
|
|
 M
Ha megnõ a kisleányka
Csókra áll annak a szája.
Mindég jön a csók magától
Ahogyan a szög a zsákból. |
|
 M
Szívedben a helyem örök,
senki nem foglalja el,
az érzékeken túl is érezlek,
utamon így kísérsz el. |
|
 Gy
Vannak percek, melyek ,
oly nehezek egyedül. |
|
 Gy.
Öreg festõ elkészült már, mûve most az õszi táj
Bíbortól az õz barnáig befestette a vásznát |
|
 M
Elegendõ lenne akár tíz vagy húsz év
Arra,hogy eltüntesselek emlékeimbõl örökre?
Talán megtudom-e tenni, hogy anélkül nézzek az ajtóra,
hogy eszembe jutna, mikor jössz vissza újra? |
|
 M
Figyellek bezárult ajtók mögül,
Lecsendesül bennem reményem,
Nélküled talált a végtelen éjjel,
Fájdalmam a szívemen hegedül.
|
|
 Gy
Kövesd az ösvényt,
mert ha célod elõtted lebeg,
senki sem állíthat meg. |
|
 M
Szál lüktet bennem izzón, cseppenként érzem,
Örök rabodként estébe hajlón várok,
Míg csüngsz rajtam, ez az amire vágyok,
Árnyaddal táncolok minden sûrû éjen. |
|
 M
Már nem vagy fontos! Nem számít, mit akarsz!
Léteddel, a jelenbõl másokat kitakarsz,
Árnyékot vet tested a térre!
Nincs szükségünk Rád! Vedd végre észre! |
|
 M
Háború dúl a kóbor lelkekben
felhõk vonulnak a világkeresésben
elfáradt az ember, arcát mossa
vihar cseppje, szívét marja |
|
 M
Igen jól tudjátok, én szólok hozzátok,
ki ezen túl, odafentrõl vigyáz majd rátok.
Én írtam e verset, a búcsúm nektek szól,
ne sírjatok értem, hiszen most vagyok csak jól.
|
|
 M
Ha a szomszédod lennék,
tucatnyi illatos virágot adnék,
miket csak jókedvedért telepítenék,
ha, a szomszédod lehetnék! |
|
 M
Oly szép a májusi nap, az erõtlen is új erõre kap!
A madárfütty is vígabban száll, oly csodás a napsugár!
A szerelmes szív is gyorsabban dobban,
Mintha a napsugár lenne, mitõl lángra lobbant! |
|
 M
Újra itt az Õsz
elmúlik ami elmúlhatott.
Zord hideg a kabátjában
az ajtókon be-be kopogtatott: |
|
Ha szomszédodban élhetnék,
házam a házad volna,
virágom illata lelkedbe lopózna,
fáim reménye Rád hajolna |
|
 M
Elhasalt virágillatok mellett
búcsút int a világtalan éj,
az éledõ nap ma Benned keltett,
s arcom forrón arcodba ég. |
|
 M
Fakó subában a juhász,
Botjára támaszkodik,
Gondolatban máshol jár most,
Látszik, hogy búslakodik.
|
|
 T
Boldogságom éveibõl
Hol az ész még hiányzott
Szent kép mutatkozott én elõttem
Oly ismerõs az áldott.
|
|
 T
Most én mondom: viszlát
Még mindig érzem a Szerelmet |
|
 T
Mert eljön az idõ, hogy méltóbban fognak,
Fognak velem bánni élõk, halottak!
|
|
 T
Távoli fényeket érez a lelkem,
messzire zengõ bús dalokat.
Csillagom fent jár a Hold közelében,
megvilágítja a holnapodat.
|
|
 M
Nem vagyok más csak egy pók,
Nem vagyok más csak egy csók.
Szövöm a hálót, a jót
És kérek tõled egy szót. |
|
 M
Nyelvük , ha szól,
tettük, ha beszél,
gyakran sebet ejtenek,
ezekkel, amúgy is vérzõ szívemen. |
|
|
|
Ma 2026. október 22. csütörtök,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
