|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Sóhajfelhõk tengerébõl a Nap ki teríti palástját,
Erejét még megfeszítve ontja reám sugarát
Hívogató hangot hallok, bezárom a kis szobám,
Kimegyek a hegytetõre, lássam még a nagy csodát.
Öreg festõ elkészült már, mûve most az õszi táj
Bíbortól az õz barnáig befestette a vásznát
Látok sárgát, kéket, zöldet, pirost mint a szivárvány,
elragad a varázslata, a bánatom most messze száll.
Elfáradtan visszatérek, de megmarad még a varázs
a vén diófa udvaromon, levetette ruháját
Törzsében egy kis odúban mókus ütött fel tanyát
Amott látom a kis doktort, kopogtat a fakopács
Vastag ágán cinke pihen, éneke még oly vidám,
Kitettem már az etetõt, teszek bele szotyolát.
Visszanézek a hegyekre, hálám halld meg Istenem
Engedted, hogy megláthassam milyen szép a természet
|
|
|
- november 16 2008 19:06:57
Csatlakozom az elöttem szólóhoz, valóban nagyon tartalmas vers került ki kezeidbõl, élénk képekkel! gratula: szilárd |
- november 16 2008 20:18:48
Szuzus,nagyon szép. |
- november 17 2008 10:44:23
Kedves Szuzus!
nagyon szép, természeti képekkel teleszõtt, telefestett verset hoztál, mindig nagyon szívesen olvasok ehhez hasonlókat!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 22. kedd,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
