|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy
Valaki letöltötte megint az idejét.
Zuhog az eső, és omlik a sírfal
Jó ember lehetett, ki eltávozott
Zokog az ég is a gyászolókkal
|
|
 Gy
Összemosott határaink
nehéz kövére ültem.
Szavam torkomra száradt |
|
 Gy
Nekünk, a föld nevű bolygó.
Pandóra.
|
|
 M
Fejem lekókad mélán lengve
Bölcs dolgokon gondolkodom
Illatát ontja nyíló rekettye
Virul a százholdas pagony |
|
 H
ágasbogas csőrendszered a szív
kamráiban a rab-szerelmek ülnek
pitvarán csitri vérplazma bejár
szétrúgja falánk faló sejtjeid
|
|
 H
Talán már nem jön el a holnap |
|
 H
nem biztos, hogy élek holnap
nem biztos, hogy lesz kenyér
nem biztos, hogy patak, folyó
a tengerig mind leér
|
|
 H
Vegyünk kezünkbe egy követ, s nézegessük, forgassuk...
S kezdjük el faragni vésővel,
Később, évekig csiszoljuk.
A Nap sugarai segítségével, hibáit kijavítsuk , |
|
 H
Tárva-nyitva az ablak, s én kacajt hallok,
a másikból szállanak karácsonyi dalok.
Érzem a meleg mákos bejgli illatát,
az ő szobájukban áll a karácsonyfa,
|
|
 Sz
Libabőrös testnek ő a kenyér
Vágytól égő érintés lágy nem tud lenni
Sürgetve, vadul a kezet követeli |
|
 Sz
s tudatomat - szemcséire hullva -
ködként vonzzák
dermesztő
távoli galaxiák |
|
 Sz
Lehajtom fejem a tükör előtt
belenézni nem merek
tudom, nem tartottam meg
az ígéretet. |
|
 Gy
Nincs kész versem,
Nincs kéznél piszkozat,
Nincs semmi képzelet,
Mit megosztanék véled.
Csak elkezdem írni, |
|
 Gy
Lépte elveszik, sárba ragad,
jövő fénye, árnyékot takar,
a múlt csak, mi mindent megad,
de az árnyék a fénytől, semmit sem akar.
|
|
 Gy
Odakint csend honol,csak egy lélek kóborol,
szakadt tarisznyájában egy falat kenyér,
amerre visz az út, szórja szerteszét,
faágon didereg egy kismadár, talán enni kér. |
|
Lezárt palackhajónk billeg a hullámon,
jövőnk nemzedéke issza mámorát...
Ide a reménység mézméreg borát,
mert én mégis inkább a sziklámhoz vágom! |
|
 H
Nekem minden ember, barátom
Ezen a nagyvilágon. |
|
 Sz
Alkony kitár minden bimbót,
Csendességben elmerengve,
Mint a rózsák közt a ringó,
Vénusz-lepkék fátyolselyme.
|
|
 Sz
Népek olvasztótégelye most a tó
tombol a tűzsugarú nyár
barátságot szül,még ha idegen is a szó
mosollyá olvad minden távolság.
|
|
 Sz
Szemeimben kopjafák merednek a múlt hamvain.
Sűrű erdejüktől nem látom a jövőt,
ködben oldódó jelenemre
erőtlenségem borít rongyos szemfedőt... |
|
 M
s az álmos gyertyapislogásba
pár békekönnyű órám szenderül |
|
 M
Csönd van.
Csak itt belül zakatol, valahol. |
|
 M
Gondolod te, hogy a látszatnak élek
Játszunk egy pár a családnak, a világnak
De köztünk közben nincsenek érzések
|
|
 M
kedves mosollyal villant át a termen
(rezzenetlen a csillár, szusz bennszakadt)
elém libbent, kecsesen pukkedlizett,
az ám, a nagybetűs Élet maga talált rám, |
|
 M
Áldalak és ölelnélek
De körülötted álca-falak
S ha szeretetem nem kéred
Erőszakkal le nem omlanak |
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
