|
 Vendég: 56
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Összemosott határaink
nehéz kövére ültem.
Szavam torkomra száradt
és porrá szégyenülten
omlott szívemre. Láttam
ahogy álmaim fojtja az éj.
Minden élhetetlen vágyam
árnyék-karokba csorbult,
és védtelen maradt hitem
az úttalanról visszafordult
- majd súlytalanként megpihent -
határaink elmosott kövén.
|
|
|
- január 22 2010 10:53:26
remek  |
- január 22 2010 14:52:51
Tényleg szép vers |
- január 22 2010 15:20:01
Kedves Barb!
Különös drámai feszültség lobog minden versedben; tömör epigrammaszerű verseid megérintik lelkem húrjait
Gratulálok! |
- január 22 2010 18:04:04
--a csönd
ott vibrál mögöttem,
csak eddig lehettem
nem örökre jöttem.
körbeértem,
lélekkörökben
tiszta a szándék
hazarendel
sok minden vár még
újjuló szelekben.-- |
- január 22 2010 19:03:45
A határköveket elmozdítani néha elengedhetetlen kényszer.
Életünk hozzátartozója.
Nagyszerű, ahogy kétségeidet elénktártad!
Pazar vers!
Szeretettel. szisz |
- január 22 2010 19:21:43
Köszönöm szépen mindenkinek!:-) |
- január 23 2010 12:00:32
kő nem maradt kövön - ami az érzeleidet illeti, ÉS SZÉPEN, ZENÉSEN, igazi versként megírtad - EZZEL KŐBE VÉSTED! |
- január 23 2010 18:32:47
nagyon köszönöm. |
- január 24 2010 20:10:17
Gyönyörű, csodás-szép képek, mélyrenyúló gondolatok az élet és halál misztériumáról.
Vogul |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
