|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Szelek szárnyán, szellő hátán,
Napsugárban, holdnak árnyán!
Hegy tetején, völgynek mélyén,
Duna mentén, patak szélén! |
|
 Gy
Így simogatott a csókod is talán
mikor még az enyém voltál
túl téren és időn |
|
 Sz
Többezer éve már itt aludtak,
Ölükben őrizték öröklét mezét, |
|
 Sz
Ne sírj...
Fordítsd el arcodat!
Rozsdás ládikódba
rejtsd el titkodat!
|
|
 Sz
Nagyon jó amit érzek...
álmodni kezd a lélek.
Asztalnál az egész családom,
nincsennek már,- most mégis látom. |
|
 Sz
Nem megyek sehova, hozzám se jön senki.
Telefonálnom se kell, a kazán mellett is
ott a fa.
|
|
 Sz
Emlékszel?
Sétáink folyton megzavartam.
Rémisztett ég és felhőalakban
jeleket láttam jönni. |
|
 H
Rajta pihent a szemem csodavárón,
vártam a lányra, hogy majd odaint.
|
|
 M
asztalok felett látok
borzongva időzik az álom
kimerülten tova lépek |
|
 M
miközben szinte szembe futsz a falnak
az engedelmes utcát nyit a jajnak
és elnyel mint tömegeket szifon
ahogy lakópark sűrűje befon
|
|
 M
Hited, látom elvesztetted,
S templomodba már nem jössz,
Összekulcsolva láthassam kezed,
Hol lelked legalább egy imát nyög. |
|
 M
Hittük, mi valóban mások leszünk
őszinték, igazak, szépek
nem őröl szét hazugság és önzés
súlyos malomköve – a múló évek
|
|
 M
Két szemem az égre emelem, mi sötét, és fagyos
A jégvigyorú hold körül a levegő is megfagyott
Cidriznek odakinn a fák, s didereg a sok falevél
A hidegen fújó szél megfagyasztja a nevetést.
|
|
 Sz
Vastag festékréteg a falon,
ezt a szobát el én, elhagyom!
Falból emlékek zápora,
jaj, ki menne vissza oda? |
|
 Sz
Kedvenc verses mesém?
Vagy a példa képem?
Én is így szeretném
szolgálni a népem! |
|
 Sz
Ő mindig a jóra tanított, s tanít engem,
Tanít arra, hogy a görbe út sose a léted,
Legyél inkább a jó ügynek a harcosa,
Mondja ő! S az Istent, mindig igaz szívvel féljed!
|
|
 Sz
bezár a zár
magad mögött
hagyod a lomha léted
|
|
 M
Az élet hánykolódó tengerén
Kicsiny bárka vagyok én,
Ki egyedül tart célja felé,
Mit remél, hogy hamar elér.
|
|
 M
Csak egy lány, az utcán álldogál,
csizmája sarka csámpásra kopott,
de lehet, hogy már így kapta.
|
|
 Sz
Verseim mind tarka virág
Amit talán lelkem imád.
Szól a rétről, a kék égről,
Szól az édes szép életről. |
|
 Sz
Még egy utolsó korty,
s vár a világ zaja!
De fülemben cseng oly soká,
egy kismadár dala! |
|
 Sz
Csupa jég
hópehely
jégvirág
a lég - |
|
 Gy
Párnám fájdalommal töltve.
Szívem, lelkem meggyötörve.
Fekszem a sötétben. |
|
 Gy
Szívemből igazán,
Szerettem talán,
Majd fakult az érzelem,
Éreztem létezem,
S már nem tapint két kezem, |
|
 Gy
Köveken koppanó
magányos lámpafény,
szívekben dobbanó
csalódó vak remény. |
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
