|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Míg a nagy folyó éltető életet hordoz magában,
Mindig megcsillan minden megszülető reménysugárban,
Ámbár tövisből kovácsolt tőrök köröznek, mint varjak,
Bízva bízok bármily jövőben, mert tudom, mit akarjak; |
|
 M
Éjeken áthullott hajnal sem ölel már.
Földeken húzódó barázda-oltár
A kincsem e világon. |
|
 H
Arcomat temetem,...
mind a két kezembe,
hogy a könnyek záporát,
majd így elrejthessem!
|
|
 H
minden sírás
elhalkul egyszer
csak hagyni kell,
|
|
 H
Lenyelt az Élet engem
Megakadtam torkán keresztben
A szorítás a gigáján nem enged
Nehogy már lenyeljen, nem eresztem.
|
|
 H
Közepes magasságú vagyok,
Negyvenkét éves,
Bokáim vékonyak: |
|
 H
Szép vagy ott is: az átfutott mezőn túl.
Fogyó lépted más terekre vitt.
A csonka éjben nélküledre fogytunk,
az álmok árnyékod kergetik. |
|
 H
Sötét felhő fenn az égen,
esőcseppek megszülője,
dédelgette picinyeit,
ahogy elvárhatjuk tőle. |
|
 H
Beszélgetni jött át a lány
egy szép csöndes nyárdélután.
Elmesélte, a piacon
becsapta a kofa nagyon.
|
|
 M
Keresek magamban valamit,
ami lehet, hogy már elveszett! |
|
 M
titokzatos angol mocsáron
hol piperkőc a lápvirág
eljön jótét-lélek a gazdag álom
erdő ahol fegyenc kivár |
|
 Sz
Sistergő talpunk alatt felszakad a róna,
Ahogy süketfényű szántóinkat a próza
felaprózza-
Felmerevedik a Tiszaság. |
|
 Sz
Szívem őrületes hévvel vert
hajadba túrtak remegő ujjaim
nyelved lágyan ölelte a nyelvem
s egybefonódtak a titkaink. |
|
 Sz
Neszező csendedbe búvok
Magamra hajtom lepledet
Magány-lüktetésed sajgó
Sebemre hullva megpihen. |
|
 H
Bánatomat egy csokorba kötve
Rakétával fellövöm az űrbe.
Azt akarom, elégjen a tűzbe,
|
|
 H
Éhes vagyok…..
A boltban sétálok.
Nézem a pékárut.
|
|
 H
Régvárt tavasz a hosszú tél után
Szelid nyugalmat áraszt a táj.
A békét sugárzó kéklő ég
mégis oly fájó emléket idéz.
|
|
 H
Ismét új nap virradt,
velem az égiek,
Nap kelő sugarával, útra is kelek.
|
|
 H
Úgy szeretnék csillag lenni,
távoli fények között lebegni,
minden éjjel egy utat járni,
s ha kell, ezer évig is rád várni,
|
|
 M
Arcomat fújja most a szél,
az eső egyre csak szemerkél.
Lépkedek a macskaköves úton
magányosan, csak úgy céltalan. |
|
 M
Negyven év elcsattant emléke ellep
ó mennyi bennem megfogant szerep
amikért érdemes volt színpadra állni |
|
 M
Agyoncsapott halom
Csont vagyok
Csupán, mit úgy csaptak kupán
Hogy csak összerogyott sután
|
|
 M
A partnerem nem akárki:
A hallhatatlan Idő.
Nagy menő, láthatja bárki,
Hisz soha sem veszít ő. |
|
 H
Még emlékszem kesernyés illatára,
két fél ajtaja télen-nyáron tárva,
és mint aki a vassal csodát művel,
úgy fújtatott az öreg kovácsműhely, |
|
 H
Majd írnék a szivárványról is.
Ablakokba rosszkor állok.
Csak azt látom amint égtelenbe
úsznak előlem a szivárványok.
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
