Napkorong

Arcomat fújja most a szél,
az eső egyre csak szemerkél.
Lépkedek a macskaköves úton
magányosan, csak úgy céltalan.

Gomolyog a sötét felhő felettem,
mennydörgés,villámlás körötte.
Nézem a megfáradt,riadt arcokat,
lelkükben is tomboló vihar van.

Szemükben reménytelenség tüze ég,
a múltat tapossa siratva az emlék.
Jégcsappá kövült már a mosolyuk,
s ernyedt testük is meghalni kész.

Súlyos lánc húzza gyenge vállukat,
mélybe ránt, a húsba is belecsap.
Gyötrő fájdalom kinozza testüket,
rongyok közt jajgatnak fetrengve.

Zuhog az eső, veri az ablakot,
eresz alatt állok,el sem mozdulok.
Mellettem egy csapzott hajéktalan,
görnyedve kuporog egy sarokban.

Összegyűrt,sáros kalap előtte,
nézz csak rám esdeklő szemekkel.
Koppan a pénz,ahogy földet ér,
lassan nyúl érte egy erőtlen kéz.

Csitul a vihar, én is indulok,
messze száll most halk sóhajom.
Várom a napot, hogy végre ragyogjon,
s a földre melegséget szórjon.

Hozzászólások

gufi - január 26 2010 18:48:51
Kedves Era!
Esős szomorkás versedre jöhetne már a napsütés malagsége.
üdv:gufi

era - január 26 2010 19:19:42
Jöhetne bizony Kedves Gufi!

Köszönöm, hogy olvastad!
üdv.era

rapista - január 26 2010 23:41:19
érdekes gondolatok, felfogás - nem akarom tartalmi dolgokkal terhelni ezt az oldalt...

saját tapasztalataim szerint - inkább villámcsapásként sújtja le őket a vég ... hirtelen jön el értük a semmi...

AKI PANASZKODIK, JAJGAT az hívatásos, akár bér-koldus ... az gazi hajléktalan büszke a panaszkodáshoz, erősebbre edzette az élet bármelyikünknél - ezért vélem, hogy a végzetes éjszaka hirtelen éri el..

Természetesen ez nem von le semmit a versed értékéből, hangulatából - az a TE élményed, ez az enyém ...

CSAK JELEZNI AKARTAM, mennyire értelmetlen egy másik ember élményeit a sajátunkhoz hasonítani - ÉS EZ A FORMAVILÁGUNKRA IS VONATKOZIK..

[b]Írj csak bártan![/b]

era - január 27 2010 15:42:14
Kedves rapista!

Köszönöm a hozzászólásodat és a biztatást is!
üdv.era

bZsanna - január 27 2010 18:12:29
Szomorú megható vers... nagyon szép!