|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Szerettem sápadt kezed Shalimarnál,
Hol vagy most? Kit terít le igézeted?
Kit vezetsz messze a gyönyörök útján,
mielőtt gyötrelembe kergeted?
|
|
 V
Pihenni a ligetbe mentem,
mikor nyár heve dőlt,
árnyas lombok alatt feledtem
osztott fényű időt. |
|
 V
Ezekben, a pillanatokban villan egyet a gép
Nem is tudtuk még mennyit jelent majd ez a kép.
Vannak képek melyek készülése már nem is rémlik
Csak arra eszméltem fel, hogy valami fénylik.
|
|
 V
Nem hosszúak a bor és rózsa napjai
Homályos álmon túl
Az utunk kialakult egy darabig,
Kapu bezárul!
|
|
 V
Fehér ágyamra rácsodálkozott a téli alkony,
gondolatom össze vissza botorkálva
megragadta
a plafonról csüngő reményt, |
|
 V
Ki lehet e fejezni egy mondattal??????????????????
??????????????????????hogy mit gondol az ember? |
|
 V
Csendes zuhanásból éledő álom
szárnyára emel, rám vágyakat hímez
fűz-kupola alá rejtőző lágy nesz
az enyészett időre színeket von. |
|
 MM
Láttam a napot,
a nászod,
ahogy vöröslött arcod,
Mintha boldogság dala zengene körül,
A világ csak tenéked örült. |
|
 MM
Mi ez ,ez az érzés, mi lelkemen átsuhan...
Pillanatok boldogsága tart,
Felemel mint egy merev tetszhalott hontalant..
Rianás bensőmben, megunhatsz! |
|
 M
Halkan remegve bontogatnám szárnyaim,
s csak a csend köszön vissza,
a meg nem értett gondolat csendje.
Az elutasító csendesség….. |
|
 M
Vad vihar tombol a némaságban
csak idegen füleknek süket a csend
bomló agyadnak rezgő kavalkádja
nem látnak rajtad semmi idegent |
|
 MM
A sötétség tengerén vigyorog a parázs,
Ahogy oszlopnak dőlve a füst mint darázs
Marja, szaggatja torkomat,
S az elmúlt éjszaka emléke arcomat
Hullámzó grimasszá morzsolja szét.
|
|
 V
Életedben szeretettel
vettél körül engem,
Ha lelked él a mennyekben,
te őrködsz fölöttem.
|
|
 V
Az én sápadt fájdalmam és örömem,
Itt ragadt Ég és Pokol kapujában,
Mikor vénám forró vér perzselte fel,
- míg el nem hagytál - érintésed nyomán. |
|
 V
Csen-csen gyűrű, arany gyűrű
minden ujján leledzik,
karkötőjét kitől csórta,
soha meg nem kérdezik.
|
|
 V
Bár szerethetném még halvány kezedet,
ahogy vezettek a gyönyörök útján,
de már varázslat alatt fekszenek,
míg szívemet kínozza a búcsúzás.
|
|
 V
Nékem igaz édesanya adatott- Istennek hála,
Egy anya, ki ma is ott áll, és ölel csendesen,
S mosolyával letörli minden- minden könnyem,
Kimondva: Szeretlek én anyai szívvel lelkesen!
|
|
 V
Hímezte már a palástját az alkony,
s őszülő fejemre koronát rakott.
Bíbor borult rám gazdagon a parton,
Pünkösdi királyként némán álltam ott.
|
|
 M
Majd félreteszek minden áldott órát,
mely rólad szólt és veled kacagott.
S ha azt kérdezed: Minek a sok limlom?
Nem engedem a sok kincskacatot...! |
|
 V
Minden múlandó legyen az szeretet,
Könny, öröm, düh és vágy.
Mind sorsára hagyja az öröklétet
Kapuján át. |
|
 V
Mézillattal szökött be a nyár,
Hogy találkozzék veled s velem,
Halványzölden ringatott a nád,
Madárfészek bújt meg csendesen. |
|
 V
Sorsom, mint a vonat robog
Leszállni róla nem tudok.
Az a vonat meg nem állhat
Ami viszi a vágyamat. |
|
 V
Hol fájdalom, ahol nyomor,
- a dal irigy,
hol intrikus, ahol komor,
- a dal férfi. |
|
 MM
Sosem értettem miben vétkeztem
Benső kínjaim börtönében leláncoltak |
|
 V
A megmozdult ürességben
egyetlen piszkos felhő az ég.
Ébredésem sugara fölém hajol.
|
|
|
|
Ma 2026. október 16. péntek,
Gál napja van.
Holnap Hedvig napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
