|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
A jó Isten nyugtasson békében
Lelked néha nézzen meg minket,
Akik mind szerettünk itt a Korongon,
És soha el nem felejtünk, én mondom! |
|
 V
mindig az fáj a legmélyebben
amiről az ember nem tehet
átgyalogol rajtam a múlás
s az arcom ráncokká elreped |
|
 MM
Úgy futok elébed, mint hűs patak
Pipacsszoknyák alján, lenge réteken
Tükör-lábon táncolom a kék eget
Sodormagammal oltom szomjadat.
|
|
 Gy
Humorodat őrizd meg a mennyekben,
megkeresünk, nem feledünk el sosem,
együtt írjuk tovább ott a verseket,
szívünkben az olthatatlan szeretet! |
|
 H
Örök hálával tartozom az égnek,
S a kromoszómák földi szeszélyének,
Hogy férfinak születtem, s mint ilyen,
A kellékekkel is rendelkezem…
|
|
 V
E vershez nem írsz,
nincs ki fogja tollad...
Hiszek az Istenben,
gondoskodik rólad...
|
|
 V
Nekem az ég sokszínű szövet,
arany s ezüst fénnyel áttört,
az éj, a fény és a szürkület
kék, matt és sötét ruhákat ölt. |
|
 V
érintése pára lett
szavából nőtt ki a fű
nevetése lett a holdvilág
szeme nappá vált |
|
 MM
De ő a mennyből tekint vissza
s nagyon jól tudja
hogy az emberek szívében tovább él
Marian Cosma. |
|
 V
Szerető kicsi anyácskád, apácskád,
Óvó karját gyöngéden köréd fonja,
Látni homlokod redőin "gond" ráncát,
S megrezzenő szádat, hogy fintorog ma.
|
|
 MM
Nékem a Menny hímzett ruhái,
mit arany, ezüst fénnyel szőttek,
fakókék és sötét ruhái
éjnek, napnak és szürkületnek, |
|
 V
Szálalgatva a lét múló perceit
átgondolod régi emlékek sorát,
levetnéd válladról súlyos terheid
szürcsölve magányod savanykás borát.
|
|
 V
Lélekszirten állok, alattam tátongó mélység
Szívem mit is érez ez itt a nagy kérdés
Néha nagyot dobban, máskor meg alig ver
Szerelem érzése okozza, hol van az ellenszer? |
|
 V
Elfelednek, elhagyatnak, otthagynak a porban,
halálom előtt nem áll senki a sorban.
Ott leszek egyedül, körülfog a magány,
szempillantás alatt elenyészek talán. |
|
 V
Most mit is tegyen?
Utcára így nem mehet.
és bezárkózott. |
|
 V
"Remény" egy kis tollas dolog
Ez a lélekre száll
És énekli a dallamot,
És soha meg nem áll! |
|
 V
Hősök sírkertjébe érek,
Némán állok, mint szótlan keresztek,
Gondolatban sejlik a múlt,
Mikor a háború javában dúlt. |
|
 V
Elmulattam minden pénzem,
jaj istenem, mi lesz velem?
Hogy mondom el kedvesemnek,
lőttek az üdülésnek?! |
|
 V
A zöld a sárga tónusába fut,
tapad-zizeg a tarka-barka út,
a nap tétován méláz szerteszét,
és fénybe mártja sugár-ecsetét. |
|
 V
Alakul egy nemtelen holnap,
ábránd így a lezárult tegnap,
zár be töretlen szívkapukat,
görcsösen tapaszt be lukakat. |
|
 MM
cifra öltözet,
lélektelen üres fej,
kívánatos test |
|
 V
kellemdús
éjjelt kívánok,
S szépeket
álmodjatok, |
|
 V
Kis hazámban szép az élet,
akkor is, ha nem hiszem,
megpróbálom szebbé tenni
hátralévő életem.
|
|
 V
Nem tudok jól úszni,
sodródok az árral,
ha levegőt vennék
víz alá nyom száz kar... |
|
 Gy
Eltűnni hirtelen
mint a búvópatak
ha siklik köveken |
|
|
|
Ma 2026. október 15. csütörtök,
Teréz napja van.
Holnap Gál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
