|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Helyemet nem találom, kint sétálva az ólomsúlya alatt,
Úgy vágyok arra, hogy leüljek egy petróleumlámpa fényében és
Hallgassam a reggeli kakasokat. |
|
 MM
Cseng a csengő egyre,
Bemenni kellene.
Azt mondják, nem lehet,
Ki tudja, ki lehet? |
|
 V
Szárnya szegett madár,
csapongó, bús, ernyedt gondolat.
Lenn, lenn a mélyben
elvesztve minden fonalat. |
|
 V
Bánat árnya ül szívünkön
kitépve a toll kezedből,
élet-gyertyád csonkig égett
csillag lettél fent az égen. |
|
 V
Rövidek már a nappalok,
Hűvösek az éjszakák.
A nap felhők között kóborol,
Könnyezve búcsúzik az idei nyár. |
|
 MM
Hiányzol, mert szeretlek,
S hiányzol, mert tisztellek,
S soha el nem feledlek, |
|
 MM
Egy emlék…
mely körbefogja szívemet
egy emlék…
mely melengeti lelkemet |
|
 MM
Nézegetem arcocskádat,
számolom a ráncredőt,
elmondják az életedet
mutatják jelent, s jövőt? |
|
 V
Ha meghalok én, kedvesem
ne dalolj szomorú nótát;
ne ültess rózsákat nekem,
sem árnyat adó ciprusfát:
|
|
 V
jöjjetek dísztelen fénytelen szavak –
a világ is így fest – megkopottan
az élet kályhában leégett salak –
nem világos a merre s a hogyan |
|
 V
Mikor a Hold csókot lehel a Nap arcára,
S ezüst dagályt szül hullámzó arany apálya,
Majd abban a nyugalmas pillanatban, kérlek
Szomorú múlt maradj meg csupán egy emléknek. |
|
 V
Nem tartósak, bor és rózsa napjai,
Ködös álmon túl,
Az utunk kialakul egy darabig,
Szerelem dúl!
|
|
 V
Egy órám tavasszal
Elvesztettem a kertben.
Ősszel megtaláltam,
Gereblyézés közben. |
|
 Cs
Túl a világ lármájától
itt élek csendesen.
Megéltem már sok évet,
gondolkodom,most ki vagyok, |
|
 Cs
Zöld falevelek sárgulnak,
fára kúszott vadszőlő levele piroslik,
mintha vére folyna, holtan földre omlik.
Szürke köd fedi a távolságot,
|
|
 Cs
apránként kopik a világegyetem
születéstől a halál flörtöl velem
évről évre jobban dedikált vagyok
arcomra a múlás ír autogramot |
|
 Cs
A nyeldekléstől még most sincs szavam,
a teste dús volt, mint a rúdarany,
vagy vegyes lekvár, vagy birs-csitkenye,
vagy ládalekvár volt tanult neve,
|
|
 Cs
Néma az egykori rozsdás fegyverzet,
Folydogál csendben a halk szavú Don,
Égnek merednek a bús fakeresztek,
Gránitba vésve, kik védték a hont. |
|
 Cs
Varázslatos új világok
nyitják meg így a kapuit.
Ébren vagyok? Ez már álom?
Ki tudná ezt megmondani? |
|
 V
esténként mennyei úton járok
üstökösbe verem a térdemet
sokan ingyen álmodoznak csak én
váltok a Göncöl-szekérre jegyet
|
|
 V
ólomköpönyeg-forgató az évszak
képernyőn csontoz dél vagy észak
fekete kátrány ül meg minden hólyagot
kicsiny mindössze s nyakamon legott |
|
 V
Szeretlek, hallom bentről hangom,
de kimondani nem merem,
csak bámulom a csodát. |
|
 V
és hogy otthonról
hazaérjen,
kétszáz kilométer
fogy el a talpa alól. |
|
 Gy
Tisztán a szeretet marad meg ekkorra,
magányos szíveket senki se találja.
Átölel a párod karjaiban álmodsz, |
|
 Cs
Elsirattalak. Kicsordult a lelkem,
mögöttem az ösvény száraz nem maradt.
Az ősz vadhajcsár űzte el a nyarat,
szívemen tapos, kongó üres telken.
|
|
|
|
Ma 2026. október 15. csütörtök,
Teréz napja van.
Holnap Gál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
