|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Ahogy az ég siratja a búcsúzó nyarat,
s a szél süvöltve tépi a reszkető ágakat,
úgy siratlak én is kedvesem, |
|
 MM
Fény dereng minden hajnalon,
nem számítanak évszakok,
|
|
 MM
Mellig ér a sár,
varjú mondja kár.
Rom árkában keselyű,
a ködben dögre vár. |
|
 V
Viharban a legédesebb,
és fájhat a vihar,
mely meggyötri e madarat,
mely oly meleget ad.
|
|
 V
"Remény" egy apró tollpihe,
Lelkedre száll mélyen,
Szavak nélküli dalt piheg,
Örökmozgó létben. |
|
 V
Ringatózunk a lágy
Hullámokon
Egymás testét kívánva
Folyton |
|
 V
könnycsepp sem terem már,
velem együtt te is meghaltál. |
|
 V
néha még szívembe mardos
egy dal emlékét tépte szét aznap..
gyönyörű őszi napsütés volt
és te mondtad ki a végső szót..
|
|
 MM
sebzett szívű madár
inkább messzebb szállnál
az én lelkem sosem
lel megnyugvást
érzem
|
|
 V
Élj a mának, ne a múltnak,
Jövő sorsod ne firtassad!
Legyen benned sok kitartás,
az életed szép lesz - meglásd! |
|
 V
Fáj bizony a felébredés
e fájdalom nem is kevés,
később urrá lesz az értelem
"minek" egyre ezt kérdezem. |
|
 V
Számomra az Ég hímzett palást,
Rajta fénylik ezüst és arany,
És a kék fénytelen palást,
Éjszakának félhomályában |
|
 V
Itt az alkotás,
a fejlődés
a lényeg, |
|
 V
Egy sárgult levél száll magányosan,
üvöltő szelek újra tombolnak,
a mosolyom is egyre fáradtabb,
s a viharfelhő pedig árnyaltabb. |
|
 V
Fogom a fejem naponta,
Mikor kerülgetem a kátyukat.
De ezt még elviseltem volna,
Ha a kocsim lenne rokkant. |
|
 V
Amit a sors hoz magával,
Nem törődik semmi mással.
Szólnék hozzá, de nem tudok
Hiába ma vele futok. |
|
 MM
Egy régi világból jöttem porosan,
kezemben egy ostor, csattogó,
nem jöttem vidáman sem morcosan,
elképedésem tán mégse megható? |
|
 V
feltérképezett csalódást keltő mosoly,
vég nélkül írt végtelent,
csendben szakad meg szív,
s vár hitet, hitetlent, |
|
 V
Ha nap ragyog, lám, mindjárt jobb a kedved,
ragyogj te is, nem kell más, csak nevetned.
Mikor derűd szíved mélyéről árad,
nem érzed azt, hogy gond nyomná a vállad. |
|
 V
zöldesfehér krizantém illata van a temetőnek
a magány késélesen szeli a testet
hogy robbantott ábraként kezet keresnek
a csontok egy másikba kapaszkodni öreg
|
|
 V
Álmaimban bekopogtál,
mosolyogtál csendesen,
leszálltál a mennyből érte
lágyan, mint egy szép zene.
|
|
 V
Unalmasan kelepel a háztetőn a gólya,
mostan éppenséggel semmire sincs gondja.
Halkan ébredezik a házban a ház ura,
a tornácon halkan nyávog egy szép macska. |
|
 V
Íjadat nem én ajzom fel újra s újra,
Mégis csattan a vessző tompán,
Mellkasomba lyukat fúrva! |
|
 V
Hol vagytok tanítóim, régiek?
Tán mennybe emeltek az égiek.
Minden bizonnyal a felhők fölött
Folytatjátok, kis angyalok között |
|
 V
örök parancsot a léleknek,
mosolyognék, de tudom mindegy,
agyamban ezer kalapács üti,
ez már elvégeztetett. |
|
|
|
Ma 2026. október 15. csütörtök,
Teréz napja van.
Holnap Gál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
