|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Kié lesz a csend, szív titkos zugán,
mikor fellobban egy árva éjszakán,
s dörömböl testem forró hajlatán?
|
|
 V
Szél zúg a fák között bolyongva,
ősz ül a világra fújtatva.
A nap is ritkán kukkant elő,
hideg sugarában kevés a hő. |
|
 V
Ágat, ágakat keresnek és érintkeznek,
Kacérkodó fehér báj, rózsaszín gesztus, édes aromán,
Szétszóródnak a levegőben, igazi ritmusú tánc,
Én szerencsémre még láthatom e tavaszi bált. |
|
 MM
Úton a menny kapuja felé
gyász-szőttes selymesedik,
rózsafüzér gyöngyeinek
csengése vacogja
a templomi ikon-csendet. |
|
 M
Hisz pillantásod meddő távlata,
hol vonz, hol eltaszít már magától,
s e tétova ingoványt látva ma,
tudd, hogy én nem félek a magánytól. |
|
 V
becsuktak rajtam minden ablakot
a világtól elzárt ember vagyok
felborítva lelkem és az asztal
a káosz hol tépked hol vigasztal
|
|
 V
jövőm minden vágyának,
így járom kitaposott
utamat,
amíg tart. |
|
 V
A másodpercben lenni,
A másodpercben élni érezni,
A másodpercben bevégezni,
Mozdulatlanná dermedni. |
|
 V
Valami mozogni kezdett....
kitártam tenyerem,
benne a dobbanás nevetett:
-visszajöttem kedvesem! |
|
 V
Tejfehér az éjszaka,
Az első köd leszállt,
A még kapaszkodó levelek,
Lehulltak, kopaszak a fák! |
|
 MM
Rabszolga vagy ember
akarsz tovább lenni?
Kívánsz -e életedben
Sok-sok barátot
szerezni?
|
|
 V
A borozóban iszogatnak.
Egyre-másra koccintanak.
Ettől aztán jó kedvük lett.
Támolyogva haza mentek.
|
|
 V
de szúrós szára kihívónak látszott,
és fölfedeztük csúcsán a bogáncsot,
dobáltuk egymást ingre, szál gatyára,
a lánygyerekek szélkócolt hajára, |
|
 V
a lét derekán betűkarika
gimnasztikázik az árny nevetve
halántékunk mögött nyílik a líra
s versben fénylik mi nincs csak lehetne |
|
 V
Csizmámnak sarkára vaspatkót verettem,
Talpára, marhabőr új talpat szegeztem,
Hajnalban indulok, nem kelt fel még a Nap,
Messzi Don-kanyarból hősi dal hívogat.
|
|
 V
Szép a világ?
Meglehet, felelj te rá,
teheted, ne feledd, ezt várják,
kik élvezik, és szeretnek., -tárják
|
|
 V
Mint egy őrült madár, röpködött esernyőm,
majd recsegve elszállt a fáradt kezemből,
a föld felett jött, suhogva fenyegetőn
a zápor, gomolygó, sötét viharfelhőn!
|
|
 V
Látom az arcodat, mosolyogsz felém
kis szíved feltöltöm, szeretlek én!
ha jobban vagy, örülök, nincs gyötrelem,
ne feledd, holnap is írom a levelem!
|
|
 H
Vágyam a remény,
látom ahogy szárnyal felém,
fogom s nem engedem többet,
marasztalom s halkan hagyom,
|
|
 MM
Melegítsd a szívem, mert kihűlik a tüze
Erősen tartsd a lelkem, mert elhamvad szelleme
Ne félj rámtalálni, mert oly rövid az élet
Ne félj attól kedves, hogy nem szeretnélek. |
|
 MM
Világló éjszakát teremt meg a kis Hold,
fényével átjárja lelkünket mely kiholt.
Nem parázslik benne semmilyen napsugár,
majd ha eljő reggel, kiviláglik a nyár. |
|
 MM
nem szelídül hozzánk a halál
mert bezárjuk az ajtót ha valaki
hordja már a bélyeget |
|
 V
Megszólal a lélek
Örül a napfénynek.
Nap mosolya tóban,
Lány szíve a csókban. |
|
 V
Mire felébredsz, s keresel
Én már messzeségbe járok,
Hol rég elveszett mosolyokat,
Könnycseppel itatott hajnalt látok. |
|
 Cs
Illata, rétegekre rakott fű, müge, illatos lóhere,
Édeskés, mint egy ifjú lány bezárt, őrzött szelencéje.
Bennem még él a sötétség és a világosság
Pontosabban: úgy, mint a szobákba búvó Nap nyugvó és felkelő ereje. |
|
|
|
Ma 2026. október 15. csütörtök,
Teréz napja van.
Holnap Gál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
