|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Ám akiben még lobog a tűz
az minden akadályt leküzd.
Bár sok sebet kap a csatákban.
főnixmadárként mindig feltámad. |
|
.png) V
Amikor már beléd sajdul
hideg, rideg valóság,
és a sanyarú életed
már kilátástalanság, |
|
 V
Ne vess meg,
de arra kértek,
nevettesselek meg téged.
|
|
 V
Hajtsd hát ide fejed,
érezzem bőrömön sóhajod,
hallgasd szívem dobbanását,
neked veri csak románcát. |
|
 V
Felnőtt fejjel másképp látod
Te az egész világot,
tanuljál és jelest kaphatsz,
jövődet már így látod!
|
|
 H
Két új cipőm ragyog, kényelmes,
Kalapom is originál,
Ruhám kilencszázhuszonkettes,
Nekem ez már csak így dukál…
|
|
 H
Az vagy nekem, mi fának a levél
Egy kis rügy, bimbóból kinőt virág
Ami adja az élet mosolyát.
Nélküled talán nincs is világ,
|
|
 Gy
Ezt érzem minden percben
Mikor átöleled megfáradt testem
A tűz mi elevenen eléget
Erőt ad, hogy küzdjek, |
|
 Gy
Holdfény mosoly száll a tájra,
velünk marad éjszakára,
hiába van rajtam paplan,
aludni még nem akartam... |
|
 Gy
ha utódja lehetnék s kortársa egyben
mindenik dalomban kemény felütésben
lidérces messze fény vagyok valakinek
vagy kiismerhetetlen haldokló csillag
|
|
 Gy
Tenyered öblében tartod a szívem,
Rád bíztam,és most csak a Tied.
Oltalmazzad, dühtől és fájdalomtól,
De ne szeresd, csak szánalomból! |
|
 Gy
Ó, maradj még !
Ablakom előtt az első hópehely hull... |
|
 V
Rohanok, rohanok,
Reszketeg betonon.
Szemerkél az eső,
Lecsordul arcomon.
|
|
 H
bájkalapácsod férfivé széttör
szerelemvakolat hull a génről
lassan lesz rend lelkemben idebent
lábaddal fésülöm a végtelent |
|
 H
csalódunk örülünk s közben nem tudjuk
meddig érvényes az egyetlen lét-tikett
húsba vágó kérdések köz lehántjuk
egymásról az előítéleteket |
|
 H
De régen is volt már az, hogy tollat ragadok.
Ennek következendő lépéseként,
a magamban felgyülemlő gondolatokat érzéseket újra papírra vetem, |
|
 H
Hideg van Hódmezővásárhelyen,
Tutyika mégis futkos kedvesen,
Mindjárt behozom szépen. |
|
 V
Ha tényleg ott a fény az alagutak végén,
akkor nekem innen ki kell találnom.
Míg el nem üt a vonat.
|
|
 V
Majd hajló fűszálról
friss harmatot ivott,
s futni hagyott egy bogarat,
míg a falhoz ugrott. |
|
 V
Friss rügy vagyok, tavaszi
erőtől duzzadó tűzkohó,
Te légy Napnak ajka, ki
létemből virágot csókoló. |
|
 V
Segítjük egymást, toljuk a másikat
buzdítjuk, ha fáradtan megroskad.
Nézz mindig a fénybe! - sose a sötétbe
az csupán elnyel, míg ez felemel!
De csak, ha vége?
|
|
 V
Minden kis hullám elpihen este,
hisz elfárad nagy hullámok fölött,
lehunyva szemét, úgy alszik csendben,
a víztükör ezüst fénye között. |
|
 V
Búsan, akár félmámorban is
Eszembe jutsz, s jó magam is...
Mi lesz velünk?
Kik vagyunk?
Külön, vagy egy úton téblábolunk?
|
|
 V
Dermedten szemlélem e gigászi falakat,
Elmémben lapozom a borzalmas múltat.
Behunyom szemem, felbolydul a csend,
Sűrűsödő léptek zaja, parancs szava cseng,
Becsapódó gránát robaj fülrepesztőn zeng. |
|
 V
Nincs két dallamos sor, ahány – annyiféle,
Nem tudnám ráhúzni semmilyen zenére,
Olvasom a verset, koncentrálok végig,
Hátha csoda folytán egyszer „összeérik”… |
|
|
|
Ma 2026. október 14. szerda,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
