|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Pörögve szaladt el ezer év előtted
és porladt semmivé
ahogy büszke törzsed sikoltva dőlt le
s zúzott halálba távoli bölcset
ki fejszét emelve mint pióca szívta véredet |
|
 H
Anyukám és jó apukám,
miért születtem meg én?
Nem kértem az életemet,
de most tudni szeretném! |
|
 H
Hullik a fűre a sárga levél, dagonyázik a szellő;
Ősz derekán az idő szép, kegyes, ünnepies. |
|
 H
lassan mentem magam a sokkból
hiánytüzed szívemig kormol
együtt feküdtünk itt te meg én
de most csupán a csönd a cselekmény
|
|
 H
anyagból s életből tekert
hatalmas gombolyag a Föld
bárhány színnel varr az ember
a remény mindig smaragdzöld |
|
 V
Fények sejtelmén
magányba-oltva
piheg a remény,
évek mákonyán
szeretet remél. |
|
 H
Életben tartom azt a pillanatot
Emlékeim édes újraidézésével,
Amikor mosolyogva megszólított. |
|
 H
Néha úgy tele vagyok,
Lógnak a gondolatok.
Hagyni kell őket menni,
Egy kicsit megpihenni.
|
|
 V
Drága kedvesem, oly sokéve vagy odafenn
mesélhetnél nékem arról, ami ott a szívedhez szól
furulya-hang egyre inkább beivódik lelkembe
ki az, mi az, ami téged fönntartott a mennyekben? |
|
 V
A szürke ég alatt
vörös-aranyban állnak a fák
Viharos szélbe hajolva
az eltűnt nyarat siratják |
|
 V
Vékony ferde-szél a dombok felett vihog
szíven döfi a csillagokat és elrobog ...
Távolban nyugalom, derűs délután cammog
vele megy a jókedv és én itt maradok |
|
 V
A téren pattogós zene,
Egy rezesbanda remeke.
A zenét hallgatja egy padon,
Közben a lányokat bámulja.
|
|
 V
Tömegérzések jönnek átutazóba,
elidőznek kicsit a büdös valóság-váróba,
és amikor a hely tömötté válik,
egyszerre siet tova a még el nem indult vonatra... |
|
 V
Aztán a sodrás csillapul,
kilátszanak a partok,
még zavaros vagyok alul,
még nem tudom, mi hajtott,
|
|
 V
Egyedül egy sötét szobában és csak szeretünk
És szeretünk, boldogok leszünk és nevetünk! |
|
 V
Ó szavak, várok rátok,
keressetek meg,
mikor csillag-esőben járok, -
|
|
 V
Ámor nyilának ki voltam téve,
S voltam: Mint hó a napon, viasz a tűz előtt.
Felhő széltől ostorozva,
Kedvesem nyila szíven lőtt. |
|
 V
Újra az ősz. Minden évben újra –
évek múltát legjobban akkor érzem,
ha ismét iskolásokat látok
a vadgesztenyelomb-fedte téren. |
|
 V
Mondd, honnét tudod Te,
Lelkem kódjait,
Mit még ezer éve
Elrejtett kulcs se nyit, |
|
 H
Ha van valamid, használható,
s barátaiddal megosztható,
legyen az bárcsak egy kis csacskaság,
add közzé, segít egy apróság!
|
|
 H
fejes káposzta
késnek kiszolgáltatva
fejét vesztette |
|
 V
Még érzem első szerelem
bizsergését,
kezdetektől hangos
szívverését,
|
|
 V
megformáztak háborúk forradalmak
jövök mélyéről valami gondolatnak
égetek gyertyát ha kialszik a villany
a szomszéd házon akna villan |
|
 H
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek? |
|
 H
A kapun átlépve, mindenki egyforma,
nem kérdezi senki, hogy ki, kicsoda,
gazdag volt, vagy szegény, netán egy kis csalfa?
Tudós volt, kinek aranyat ért szava? |
|
|
|
Ma 2026. október 14. szerda,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
