|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Macska sétál egy eb előtt,
kutyába se veszi, de őt
most nem érdekli holmi CAT,
őrzi a drága holmikat. |
|
 H
bályolog a távoli reklám
kék szemek tüze hideg malaszt
oly korán kéri az irhám,
mint sasfióka a kanalast |
|
 H
Ma még imába reszket ajkam,
melyre csókot éget vad tüzed,
még velem vagy, |
|
 H
Lenne fényes fegyverem,
Vígan élném életem,
Fejbe lőném azokat,
Akik engem bántanak.
|
|
 H
Törölt vers |
|
 MM
mert bor jó, nem a szép lány
így megy majd a tánc
Szenved a lelked hát igyál egyet már |
|
 H
Miért írok, miért? talán... a szó öröméért
talán a lelkemből feltörő üdvözítő percért
talán a sorok egymásutánjának lenyugvásáért
talán a kajla betűk rendjének tisztaságáért. |
|
 H
Az emberek hitetlenek
Egymáshoz is kegyetlenek.
Minden törvény csak egy maszlag,
Ha a rosszra sose hatnak. |
|
 V
Virágot küldenék szívesen
névnapodra Kedvesem,
erre nem jó fátyolvirág
helyette van szóvirág. |
|
 V
Tisztán feküdt ott, soha nem tévedett,
talán úgy mint akinek nincs más dolga,
egy kéz rá tollból betűket vétkezett,
csendben tűrte, hogy tintás legyen gyolcsa,
|
|
 MM
Összebújnak,s időközben a
Falevelek megsárgulnak,
S a földre hullnak,
Nincs még vége az őszi elmúlásnak. |
|
 V
Egy körte édes zamata
enyhíti az őszi dér hidegét
meleg leheletét sugározza felé. |
|
 V
Megbántottalak,
elmulasztott tegnapok
némaságával,
a ráncfaragó idő
elmúlásával, |
|
 V
De a szeretőm üzenetét hozta.
Hogy mi volt a levélben írva,
Legyen az a feladó és a címzett
féltve örzött, dédelgett közös titka. |
|
 V
Leszállt a fehér köd,
Semmit sem láthatsz,
Az utca másik oldalán
Hófehér árnyak járnak.
|
|
 V
Kapun túli életemet
biztos, hogy majd szeretem,
álmaimban sokszor láttam,
mosolygok majd csendesen.
|
|
 V
Zorddá vált az idő simul rám a sapka.
S valahol mély rejtekén,letakarva,
A nyárról álmodik a fehér kalapka.
Fotók, a fájlok tiltva,s egy néma mappa. |
|
 V
Már nem akarok megfelelni se másnak, se neked,
nem akarok letagadni kispárnába zárt könnyeket.
Nem akarok más lenni-már oly rég voltam önmagam,
s az a néhány röpke óra már úgyis nagyon messze van. |
|
 V
Halkan hullik a pelyhes hó,
fényes a tó.
Tükröt tart a sok csillagnak,
fényt ragyogó..
|
|
 V
Ennek a hajónak te vagy a kapitánya,
Ne hagyd hogy rángassa, önző vad vihar,
Csakis rajtad múlik életed iránya!
Hogy' küzdesz a tenger hullámaival? |
|
 V
Ködfátyol övezi hajnali órákat,
Opállepelként uralja a tájat,
Kitisztuló égbolt, napfényes délelőtt,
Avarban botorkál a megfáradt ősz. |
|
 V
a vég nagybácsija a csönd
körbejár a múlás tender
önmagát pusztítja a lét
öntelt luxusa az ember
|
|
 V
De ha egyszer mégis eljössz, hiszen
Lázasan - éjjel nappal vártalak -
Illatodról érezném, hogy Te vagy,
Pedig csak álmaimban láttalak. |
|
 V
Takarj, te új, friss márciusi hó,
takarjad el a piszkos, foltos régit,
szemünk elől rejtsd el egészen, óh,
s könnyű pelyhekkel borítsad be végig.
|
|
 V
egy aggályos gálya mely evezők
karjain leng lendül ki hal előbb
szembe a széllel szembe a habbal
ormótlan vitorlába bele-belekapva |
|
|
|
Ma 2026. október 14. szerda,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
