|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Várj míg a Nap, felkel újra,
Fényét bontva, lelkedhez ér,
Érzed szívem minden vágyát,
Suttogja nekem az őszi szél.
|
|
 V
Éjjel ezernyi szem, nappal
Csak egy ragyog, egy,
Ám a világ fénye meghal,
Ha a Nap lemegy. |
|
 V
S álmomban a Napot
Próbálom elérni,
Hátha sikerül még
Egyszer szárnyra kélni. |
|
 V
Sötét van éjjel s most nappal is
csak a szívem az, mi belül világít, ragyog
A feketeség mélyén hajnaltól hajnalig
saját lámpásom én vagyok |
|
 V
Titokban szívből mást szeretni,
karjai közt igazán boldog lenni,
ne kérdezd mi az ok, miért az okozat.
|
|
 V
Talán még tobzódunk lázas gondolatban,
csak éppen a valót megélni tabu.
Mállik már a kedvünk, mint vízben a szappan,
bolyhos bársonyával betakar a bú. |
|
 V
Fehér köpeny, Ö az orvos,
megvizsgálja, bízzon benne,
visszaadja emlékeit,
nem lehetnek elfeledve... |
|
 V
Rengeteget segített Nekem,
S sokszor biztatott Engem,
Kedves felajánlását
szívből teljesítettem, |
|
 V
Érzem mosolyod,
Hogy nekem adod.
Nem beszél a szó,
Mégis olyan jó.
|
|
 MM
Új meséket írok, s hiszek a csodákban,
angyalok kísérnek égszínkék ruhában,
tündérekkel táncolok,átírok sorsokat,
ettől leszek egy napon mindenkinél boldogabb. |
|
 MM
Egy magányos ház áll, lenn a falu végen,
omladozó falán megbillent a tető,
ajtaját az idő ellopta már régen,
korhadt ablakán lóg egy rongyos lepedő. |
|
 MM
kezedben csönd a toll
földgöröngy az irka
örök elmúlásnak
sejtem mi a titka |
|
 MM
Bársonyzsinór hullott ölembe az éjjel,
gondolhattam róla: ez talán égi jel,
kapaszkodtam rajta lépésenként lelkesen,
szétfoszlott álom-karc települt terhesen.
|
|
 MM
Mint téli fagy, oly zordan,
marnak majd az évek,
csontokat összehúznak,
cserfes szívet érnek. |
|
 MM
Zúzmarás gallyakon szendereg
Az idő, fagyos decembert ítél,
Dér-ülte leveleken vajúdik a reggel,
Párás fénye csak zimankót ígér. |
|
 MM
Valami hiányzik...
hogy érezzem a ritmust Veled,
vajon milyen együtt élni,
tudunk-e együtt lépni;
jó lenne eloszlatni a kétségeket. |
|
 V
Vágyaim forrón kavarognak lelkemben,
Érzem vérem lüktetését ereimben.
Szívem egyre csak dobog, bár eszem tiltja,
Talán az Alkony lesz szenvedéseim írja.
|
|
 V
Gondolatom, tudod, hogy én szeretlek,
barangolj csak, ha ebbe kedved leled,
visszatérsz, ha ködfátyolod eldobod,
várok rád, hisz' együtt vagyunk boldogok. |
|
 V
Még ül csizmámon az előző út pora,
Önfeledt’ készülök a következő útra.
Dél-tiroli tájra,olasz földre indulok,
Hősök nyomát rejtik ott fehér Dolomitok.
|
|
 V
Édes kicsi szines cinegéim!
Boldog vagyok, hogy látom,
Ebben a nagy hidegben,
Nem fáztok,ágról-ágra ugráltok! |
|
 V
Minap Duna part lépcsőjén ültem
és tétován a vizet figyeltem.
A Föld legnemzetközibb folyama,
épp egy belga uszály úszik rajta. |
|
 V
Agyam alkotóműhelye
szóalkatrészekkel van tele.
Szerkesztő szerszám is akad,
szövegeket barkácsolok. |
|
 V
Mindent adnék, és semmit sem,
mindent adnál, és semmit sem.
|
|
 V
álomcombok hegyei közt elnyugvó holdsarló
csillagot merít mélytüzű tóba
nádtors éled köröskörül learatott tarló
vándorló fényt tükröz alkony óta |
|
 V
Sinek hálózzák be a világot-
Sinek kötnek össze minket.
Sinek röpítik világgá hírünket
A sinek mindig párhuzamosak
A sinek a végtelenben találkoznak.
|
|
|
|
Ma 2026. október 14. szerda,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
