|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Már mély sötét van
közeleg az este
ibolya szín csíkok
sem látszanak |
|
 V
Erdőn jártam, sárgult fák között,
Váratlanul kettévált az út,
Álltam soká a döntés előtt,
|
|
 V
Mint egy tündérálom,
Pereg az életem,
Száguldva, könnyedén,
Hol a szépség terem,
|
|
 MM
Trükk és álca az egész,
De mire az ember feleszmél,
Eltűnik a varázs,
A szemfényvesztés, a csillogás. |
|
 V
az alkony fénylik a horizonton
csendesen kúszik felénk az este
néma, sejtelmes az éjszaka
|
|
 V
Meghalt!
Megöltem, s nem fájt.
Elmúlt, fájdalmak árán,
de elmúlt, kitépte szívemből
az utolsó leheletet is.
|
|
 V
Luxushajó siklik a déli tengeren
harminc csomós sebességgel halad tova,
kapitány észleli, hogy vihar közeleg
reméli hajóhoz nem lesz oly' mostoha. |
|
 V
A lelkemet ez éltesse
Magyar lelkem ezt éltesse
Zenéljek a Kárpátokba
Zenéljek magyar hazámba:
|
|
 V
Még trónol, de ha tavasz kiáltoz,
a mosolygó ég odvába űzi,
hisz a dermedt bilincset nem tűri,
meggémberedett álmot kiátkoz.
|
|
 MM
Gyógyító szó. Energia.
Nevetés. Ezzel dolgozom.
Ha baj ér - nem tragédia
- lelkedet én "feloldozom"!
|
|
 MM
Bocsánatért esedezem,
Kitárva átkaroló két kezem.
Nem kérem hogy megérts engem,
De érzem ki voltam, s kivé lehetek.
|
|
 V
Hitem és erőm, Istentől fakad,
Szívemben a seb, néha felszakad
Olykor, néha rám süt még a fény,
Mert hitemből fakad a remény.
|
|
 V
Tisztuljon a kép mit köd beterít,
ébredj a susogó néma létben,
mert még míg mély álomba kerekít,
úgy lesz konok feszület mindenben.
|
|
 V
mint dúsfolyó, mely
szomjoltó, éltető, teremtő őserő,
|
|
 V
Az idő gyógyír mindenre,
a lelkiismeret büntet helyette.
Akkor már késő a könny,
a megbánás... |
|
 MM
A hívó ének a levegőben rezgett,
Az egyik gerle ilyet cselekedett,
Míg a másik kábultan hallgatott,
A barackfa virágai közt hintázott. |
|
 MM
réseket nyitott vasvirág kovácsa
szellemek osonnak ki-be kapun
míg légben mezítelenség lapul
két sikoly közt tátogó hold csodálja |
|
 MM
Bemutatom Soma Samut,
Aki egy óvodás mamut,
Itt lakik a szomszéd házban,
A gyerekek tőle lázban. |
|
 MM
Árnyékok mélysége mögött
gyertyaláng fénye lengedez
|
|
 V
Kiléptem a konyhánkba csendesen,
Tutyi feküdt haton fekve kedvesen,
Lábai a levegőben lengtek,
|
|
 Gy
Olyan érzés fog el engem,
Hogy te mindig itt vagy velem.
Messze vagy mégis oly közel,
Két kezem téged úgy ölel. |
|
 V
Forróság lepte el minden porcikám.
Féltem s mégis akartam,
Akartam, hogy a kezed a testemhez érjen,
Ajkaid, ajkaimhoz tapadjanak. |
|
 V
Minden eltűnt volna, minden,
Üres lapok egy végtelen üres könyvben.
Nem találom a szokásos "Happy End"-et
Nincs fejezete, szó sem róla, elrejtve,
|
|
 V
Mandarin illatú téli éj,
Holdsarlósugarú éji kéj,
óborban üdvözült íz, zamat,
szerelemillatú pillanat.
|
|
 V
Szép, domború, szomjat takar,
Csábos csápja ajkat kapar,
Meleg érzet, zárja dugó,
Agyba mászón tenni tudó, |
|
|
|
Ma 2026. október 13. kedd,
Kálmán napja van.
Holnap Helén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
