|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nem kérek egyebet,
Csak egy percet,
De neked pont ez kell.
Hogy a játékodra figyelhess. |
|
 V
az atmoszférán tavasz székel
lassan már elmarad a kabát
a romantika műszerével
az ember áthangolja magát |
|
 V
Magos rutafának sárgul a levele
Az én szívem fáj
Szőke lányért éltem haltam
Koporsómra galambtollú száll
|
|
 V
Részleteiben, a gyönyört mit adtam,
A kínt, mit Tőled viszonzásképp kaptam,
A harmatot, a derűt, mosolyt,
Szent köteléket hiába emlegetem Neked! |
|
 V
A történelem az egyik kedvencem,
Nagyon kedvelem,
A szóbeli érettségin belőle nagyon jól teljesítettem,
Oklevélben részesültem, |
|
 V
Hol van az a nagy szerelem,
Mitől boldog voltam én,
Mindent elrepített az idő,
Azóta boldogtalan vagyok én! |
|
 V
Játszol velem,
mint szél a tengerrel.
Finoman érintesz... |
|
 MM
Megérintett téged is az alkony,
bíborfényem elkápráztatott,
gyémántcsendem felfedezett félve,
szíveden egy apró ablakot. |
|
 V
Nem mintha számítana hosszú utad előtt immár
Nehéz az álmod, mit a nem lét kíván,
Egyetlenem, gyermekem ...
Csak itt a cinteremben tudok beszélni veled.
|
|
 V
Mikor rálelsz a félelmed okára,
nem kínoz többé, mert legyőzted azt.
Lebomlik majd a rettegés határa,
s megnyugvásodhoz nyújt biztos vigaszt. |
|
 V
Szeretnék elmerülni szemedben
Visszanézni a csillagok útjára
Szélborzolta fák alatt sétálni
A felhők gomolygását kísérni, |
|
 V
Szíved éles fájdalma markolta mellkasod,
Hogy mindig érezzelek, gondoltad rám hagyod
Sajog, nem múlik szíved öröksége
Nem csak percekig fáj, itt hagytad örökre |
|
 V
Vidám szinek játszanak velem
Itt van végre a tavaszi kikelet.
Már nem férek a bőrömben,
mikor kipattannak a rügyek. |
|
 H
Ébred a táj, a rét
Fakad a rügy, kék az ég.
Süt a Nap, itt a meleg
Amit mindenki szeret.
|
|
 H
Virágok halála
néma hervadás,
szenvedésük jele lázas
szirom-könny hullatás. |
|
 V
Énekelj, dalolj te kedves madárka,
Éneked hallatán irigyel, sok kismadárka.
Hallassad a hangod az erdők rejtekén,
Az Úr áldjon meg téged, az élet mezején. |
|
 V
A múltat elfelejtettem régen.
Mából lesz a tegnap? - ezt csak sejtem.
Ami zajlik, úgyis itt van, rögtön
a mellettem úszó lágy jelenben. |
|
 V
Dühödt tél után tavasz andalog,
Elfogy a múlt, a jövő vánszorog, |
|
 V
Kicsi lánynak ég-kék szeme
beszorult a tudomány-tengerbe
Fohászkodna, kezét nyújtja,
kezecskéjét a semmi simogatja. |
|
 V
Mikor,
a horizonton ébred a nap,
a fényorgonák alatt,
Ő lesz a pap. |
|
 V
Lágy szellő kezed érintése
mosolyod ébredő napsugár
szemed szürkéjében szerelem |
|
 V
Arra jutottunk beszédünknek sodrával,
hogy embernek arca nem egyez' látvánnyal -
fogantatás után már létezünk belül
s ahogy drágul lelkünk, úgy öregül testünk. |
|
 V
Éjfél volt, szeme üveges lett...
Üres lett.
Félig nyitva kezemmel megközelítettem,
Hogy szemeit lefedjem, |
|
 V
Szárnyaló kis madár röppen
a mélykék horizont alatt,
a felhők szárnyán ott fenn,
az alkonyban, a bíbor fényben |
|
 V
Ragyog a napsütés,
Tutyikának is ez kedvező,kedves érzés,
A napfény ereje,szépsége biztatja Őt is,
Mozogjon,fusson, zsongjon! |
|
|
|
Ma 2026. október 13. kedd,
Kálmán napja van.
Holnap Helén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
